Az 1960-as évek A Forsyte Sagájától a Bridgerton legújabb évadáig, a történelmi sorozatok a nézők kedvencei. De meg kell-e jelennie ezekben az alkotásokban a nézők változó ízlésének, vagy az a legfontosabb, hogy hűek maradjanak a bemutatott korhoz? Szakértők nyilatkoznak az ezzel összefüggő kérdésekről.
„Az alkotók a történelmet a drámai hatás kedvéért kihasználandó és kiforgatandó alapanyagnak tekintik”
Simon Jenkins
Fiatalságom legnépszerűbb filmjei a háborús filmek voltak. Arról szóltak, hogyan nyerték meg a britek a háborúkat – és ez lehetett bármelyik háború, amelyik csak az eszünkbe juthatott. Szórakoztatóak, többségükben hazafiaskodó butaságok voltak.
Újságíró és történész vagyok – a két foglalkozás közös pontja az igazság szentségének tiszteletben tartása. Mindkét hivatás arról szól, hogy eseményeket tárunk a nagyközönség elé, de a tények erejére, nem pedig hamisításra támaszkodva. Előfordulhat persze némi torzítás vagy hibás értékelés, de a tényeket nem figyelembe venni etikátlan és amatőr hiba. A tény és a fikció közötti választóvonalat nem szabad átlépni – és ha ez megtörténik, ki kell javítani a hibát.
Sok drámaíró, filmkészítő és regényíró nem ért ezzel egyet. Számukra a történelem ihletet szolgáltat a művészi szabadság kiéléséhez. A történelmi sorozatokat gyártók a drámai hatás kedvéért kihasználandó és kiforgatandó alapanyagot. Szempontjaik a közönség tetszése, a profit és gyakran a politika. A történészekre hagyják, hogy aggódjanak csak ők az igazság miatt. Ezt álnok dolognak tartom.
A „tényképzetet” (azaz a valós tényekre felépített fikciót) mindig is nehezen fogadtam el. Értékelni tudom a dokudrámákat, amelyben dramatizálják az eseményeket, vagy mondjuk Hilary Mantel történelmi regényeit, mint kísérleteket arra, hogy segítsenek jobban megérteni a múltat. Mantel mindig hangsúlyozta, hogy a célja az ismert tények által lehetővé tett legnagyobb pontosság. Nem kreált hamis eseményeket. Ugyanez nem mondható el A korona című televíziós sorozatról, amelyben jól dokumentálhatóan hamis történetszálak szerepelnek. A tény, hogy az alkotói csapat fáradságos munkával keresett olyan színészeket, akik nagyon hasonlítanak a valós történelmi szereplőkre, csupán a realitás vékony patinájával vonta be a kitalációt. Az eredmény pedig az lett, hogy a közönség nem tudhatta, mi az igaz és mi a hamis.
Elfogadom, hogy a történelem kutatásának – ahogy az újságírásnak is – része a tények közötti válogatás, és hogy ez a szelekció már önmagában eszköze lehet az igazság kifordításának. Minden kor nyomást helyez a történészekre, hogy nemzetek, csoportok vagy egyének érzékenységeit, elfogultságait figyelembe véve válasszák ki alapanyagukat. A történészeknek kötelessége az ilyen elfogultságok mögé nézni. A feladat az, hogy megmutassuk, mi történt, hogyan és miért.
A mesterséges intelligencia és az online „deepfake” korában az igazság minden korábbinál értékesebbé vált. A fikciónak nincs szüksége a történelmen való élősködésre: támaszkodhat a teljes emberi képzelőerőre, hogy történeteket merítsen. Minden olyan alkotást, amely azt állítja, hogy „valós események alapján” készült, véleményem szerint át kellene nézni, hazugságok után kutatva, és rátenni egy nagy „I” vagy „H” betűt – igaz vagy hamis. A művészi szabadság nem a megtévesztés szabadsága.
Simon Jenkins történész, író, a Guardian újságírója és a BBC műsorkészítője
„A streamingszolgáltatók szélesebb és változatosabb közönséghez juttatják el a történeteket, mint valaha”
Amanda-Rae Prescott
A történelmi filmekben és sorozatokban természetesen meg kell jelenniük a modern érzékenységeknek és a múlt változó megítélésének. Végső soron viszont az az alapvető céljuk, hogy szórakoztassák a közönséget. Ezek ugyanis nem egyes emberekről, időszakokról vagy helyszínekről készült dokumentumfilmek, és a nézők jól tudják, hogy valós események, vagy regények, drámák, más fikciós művek kreatív interpretációi.
A közösségi média és a streamingszolgáltatók szélesebb és kulturálisan változatosabb közönséghez juttatják el történelmi filmes alkotásokat, mint bármikor korábban. Vegyük például a Hallmark Channel csatorna Jane Austen Értelem és érzelem című műve alapján készült friss feldolgozását, amely sikeresen kreálta újra a 19. század eleji korszakot, miközben a színészek és a kreatív csapat is nagyrészt feketékből áll.
🔒 Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!
