A mongol hadigépezet félelmetes hatékonysággal söpört végig Ázsián. Miközben a 13. századi Európa rettegett a mongol invázió lehetőségétől, egy birodalom megtanulta a saját harcmodorukkal legyőzni őket, fejti ki Nicholas Morton.
Giovanni da Pian del Carpine ferences szerzetes és pápai követ aggodalmasan tért haza 1247-ben. Az előző két évben bejárta a hatalmas Mongol Birodalom nagy részét, és a tapasztalatai beigazolták félelmeit, hogy a mongolok végtelenül veszedelmesek, és újabb támadásra készülnek Európa ellen. „A tatárok [mongolok] célja, hogy az egész világot leigázzák, ha megtehetik”, írta Carpini, és az előző évtized tapasztalatai alátámasztani látszottak a véleményét. A mongolok 1236-ban, miután a történelem leglenyűgözőbb hódítássorozata nyomán a Japán-tengertől a Kaszpi-tengerig terjedő hatalmas birodalmat hoztak létre, új offenzívába kezdtek Eurázsia nyugati része ellen. Egymás után estek el előttük a városok, köztük 1240-ben Kijev. „Hosszú ostrom után végül elfoglalták a várost, és lakóit mind megölték”, rögzítette Carpini.
1241-ben a mongolok megtámadták Magyarországot és Lengyelországot, mindent felperzseltek és a puszta földdel tettek egyenlővé, és legyőztek minden ellenük küldött sereget. Miközben a seregeik Bécs ellen gyülekeztek, úgy tűnt, hogy Nyugat-Európa a mongolok megállíthatatlan pusztításának áldozata lesz. Ám ekkor hirtelen eltűntek. Ögödej mongol nagykán meghalt, és seregei hazatértek, hogy új vezetőt válasszanak maguknak.
A keresztények fellélegezhettek, azonban nem sokáig lehettek nyugodtak. 1247-ben új támadás körvonalazódott, és Carpini helyesen mérte fel, hogy Nyugat-Európa vezetői nem lettek volna képesek hatékonyan védekezni. Ezért utasította el a mongolok kérését, hogy követeiket magával vigye Európába, mert nem akarta, hogy lássák, mennyire megosztottak a keresztény királyságok. Carpininek minden oka megvolt rá, hogy féltse Európa jövőjét. Elvégre a mongolok ritkán szenvedtek vereséget. Néha átmenetileg hátrányba kerültek, de a legtöbb esetben elképesztően sikeresek voltak a seregeik, amelyek számos hadvezér és sokféle civilizáció ellen arattak diadalt. A pápa követe mégsem vesztette el a reményt. Utazásai során sokat időzött Eurázsia minden szegletéből származó emberek társaságában, és mindenkitől megkérdezte, hogyan lehet megállítani a mongolokat.
Hatalmas vadászatok
A mongolok sikerének titka az életmódjukban rejlett. Az eurázsiai sztyeppék nomád népeként a gyerekeik korán megtanultak lovagolni, íjjal lőni, vadászni és állatokat terelni. Az így szerzett tapasztalat nélkülözhetetlen volt az életben maradáshoz, ugyanakkor megteremtette egy erős sereg alapjait, mivel a mongolok a nagyléptékű közös vadászatok során megtanulták, hogy a lovasok miként hangolják össze nagy területeken a tevékenységüket. Ez a harcmodor Közép-Ázsia népeinek hagyományos erőssége volt, de Dzsingisz kán (aki 1227-ben halt meg) különösen hatékonyan aknázta ki a sztyeppei népek harcászati képességeit. Emellett felhasználta a legyőzött népek harcedzett katonáinak tapasztalatait is, mint például a kínai ostrommérnökökét, és a legyőzött seregeket beolvasztotta a mongol hadseregbe.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. novemberi lapszámában olvasható, melynek digitális változatát megvásárolhatja 895 forintért. További részletekért kattintson ide.
