Richard Sorge, a szovjetek második világháborús német kémje két végén égette a gyertyát: nagyvilági életet élt, miközben önmagával szemben is magas elvárásokat támasztott. A Harmadik Birodalom és szövetségesei elsöprő katonai erejével dacolva végezte kémtevékenységét, Moszkva ennek ellenére mégis cserben hagyta.
„Itt van ez a szemétláda, aki gyárakat és bordélyházakat hoz létre Japánban, ráadásul azt mondja, hogy június 22-én következik be a német támadás. Arra céloztok, hogy talán neki is hinnem kellene?” – kérdezte gúnyosan Sztálin az elvtársakat, amikor azok Richard Sorge, a Tokióban tevékenykedő szuperkém jelentéséről tájékoztatták a későbbi generalisszimuszt. A szovjet diktátor szkepszisét elsősorban Sorge nagyvilági életmódja okozta. Nem akarta ugyanis elhinni, hogy egy csapongó alak, aki állandóan iszik és nőzik, képes lehet ilyen horderejű titkos információk birtokába jutni.
Pedig Richard Sorge, Kim Philby és Rudolf Abel mellett, a szovjet hírszerzés egyik legeredményesebb ügynöke volt. Nemcsak a Barbarossa-tervről, hanem Pearl Harborról (ezt a kettőt sokan vitatják) és a japánok távol-keleti stratégiájáról is viszonylag pontos jelzéseket küldött Moszkvának. Ez utóbbi óriási jelentőségét mutatja, hogy lényegében ennek hatására sikerült elkerülni a szovjet főváros összeomlását. Richard Sorge neve mégis feledésbe merült. Csupán Hruscsov idején, elsősorban propagandacélból vették elő.
A nyugati világ azonban már az ötvenes évektől jól ismerte Sorge rendkívüli tetteit, akit – állítólag a francia Le Figaro jóvoltából – rendszeresen „Sztálin James Bondjaként” szoktak emlegetni. A párosítás elsőre talán túlzásnak, sőt bulvárosnak tűnhet. De ha végignézzük a pályáját, azt láthatjuk, hogy valójában még a fiktív Bondnál is kalandosabb életút jutott neki. Arról nem is beszélve, hogy Sorge ténylegesen befolyásolta a történelem menetét. Nem csoda, hogy maga Ian Fleming is a világ legjobb mesterkémjének tartotta őt. John le Carré, Frederick Forsyth és Tom Clancy szintén csak szuperlatívuszokban beszéltek a német ügynök elképesztő teljesítményéről.
Balra át
Richard Sorge német apától és orosz anyától született 1895-ben, Bakuban, mely akkoriban az Orosz Birodalomhoz tartozott. A család azonban 1898-ban Berlinbe költözött, így Sorge gyerekkora nagy részét már német földön töltötte. Bányamérnök apjának köszönhetően jómódú körülmények között nevelkedhetett, színvonalas iskolákba járhatott. Ám ezek a dolgok, mint a nélkülözést nem ismerő, elkényeztetett ifjakat általában, nem boldogították. Szürkének és céltalannak érezte az életét. A várt fordulatot egy Gavrilo Princip nevű, boszniai szerb terrorista hozta el, aki aljas politikai érdekből agyonlőtte a Habsburg trónörököst, Ferenc Ferdinándot és a feleségét. Ennek ürügyén kitört a „Nagy Háború”, és a 18 éves, ekkor még nacionalista érzelmű Sorge – néhány snapsztól felbátorodva – önként bevonult II. Vilmos császár birodalmi hadseregébe.
A fronton zajló kegyetlen harcok alatt Sorge többször is megsérült.
1917-ben például egy gránátrepesz olyannyira roncsolta a lábait, hogy harcképtelenné nyilvánították (állítólag a robbanástól egyik lába 2,5 centivel lett rövidebb, emiatt örökre sánta maradt). A lábadozása idején került kapcsolatba a baloldali eszmékkel, Marx és Engels munkáit tanulmányozta. Ebben nagy szerepe volt az őt kezelő orvosnak is, akivel hosszas beszélgetéseket folytattak a kommunizmus ideológiájáról.
Érthető tehát, hogy a háború végeztével Sorge teljesen kiábrándult a nacionalizmus jegyében folytatott embertelen mészárlásból, és egy új, szocialista alapokra épülő világ kiépítésében volt érdekelt… 🔒
Kedves Olvasónk! A cikk teljes terjedelmében a History Magazin júliusi lapszámában olvasható, amelyből többek között kiderül:
- egykori tanára feleségének elcsábítása és hírhedt charmeur mivolta
- tokiói kémhálózatának felépítése, Ozaki Hocumi újságíróval és Max Klausen rádióssal együtt
- az Eugen Ott német nagykövettel ápolt barátsága, amely titkos jelentésekhez adott hozzáférést
- az a dühöngő, részeg kitörés, amellyel a Szovjetunió lerohanásának hírét fogadta
- az a jelentés, amely gyakorlatilag megmentette Moszkvát a náci megszállástól
- kémhálózatának felgöngyölítése: egy társa sikertelen öngyilkossági kísérlete és a kínvallatás, amely a lebukáshoz vezetett
- kivégzésének jelképes dátuma, valamint az, hogyan vált utólag mozifilmek és a szovjet propaganda ünnepelt hősévé
