Luxor kolosszális templomaitól Tutanhamon arany halotti maszkjáig az ókori Egyiptom aranykora a történelem néhány káprázatos kincsét hozta létre. Ám, írja Guy de la Bédoyère, a csillogó homlokzat mögött egy brutalitásra, egyenlőtlenségre és döbbenetes mértékű korrupcióra épülő társadalom rejtőzött.
Amikor Howard Carter 1922. november 26-án beszámolt arról, amit a Királyok völgyében egy poros sírkamra homályából ki tudott venni, az egyiptománia új szakaszába lépett. A Napóleon által a 18–19. század fordulóján vezetett egyiptomi hadjárat óta eltelt több mint 100 év alatt az európaiakat és észak-amerikaiakat lenyűgözte ennek az ókori civilizációnak az építészete, képző- és iparművészete, öltözködése.
Carter azonban mást fedezett fel. „Mindenütt arany csillogott!” – e híressé vált szavakkal idézte fel a pillanatot, amikor meglátta Tutanhamon sírjának csodáit. Minden készen állt ahhoz, hogy a világ e bearanyozott fiatal fáraó megszállottjává váljon, aki egykor egy mesésen gazdag udvar fölött uralkodott. Tutanhamon elcsábította a világot, még szenzációsabbá téve a XVIII. dinasztia uralkodása alatt (Kr. e. 1550 k. – 1295) fénykorát élő Egyiptom közkedvelt képét. Az olyan műemlékek, mint a dél-egyiptomi Luxor és Karnak templomai ekkorra már a látogatókat és a régészeket egyaránt lenyűgözték. Egy bronzkori imperialista államról tanúskodtak, amely döbbenetes magabiztossággal rendelkezett, harci szekereken száguldó fáraók vezették, akik nyílzáport zúdítottak meglapuló ellenségeikre.
Ám ha a lenyűgöző építészet, a hatalom és a gazdagság mögé nézünk, az ókori Egyiptom úgynevezett aranykorának sötétebb képe tárul elénk. A gazdagság, a dicsőség és a politikai hatalom egy kis, feltűnően akarnok elit kizárólagos birtokában volt, miközben mindenki más elnyomatásban élt.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. szeptemberi lapszámában olvasható, melynek digitális változatát megvásárolhatja 890 forintért. További részletekért kattintson ide.