ℹ️ Kedves Olvasónk! Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük fizessen elő vagy vásárolja meg az aktuális lapszámot.
A NATO 25 évvel ezelőtti, 1999-es keleti bővítésében és a népirtó Milošević-rezsim bombázásában is főszerepet játszott a második Clinton-elnökség külügyminisztere, Madeleine Albright, aki vallotta, hogy az autokratákkal és diktátorokkal nem érdemes kompromisszumot kötni, mert azok csak az erőből értenek. Cikkünkben Albright idealista intervencionista külpolitikai nézeteit ismertetjük.
Bár Francis Fukuyama „a történelem végéről” elmélkedett a nevezetes 1992-es könyvében, a hidegháború vége igazából történelmi időket eredményezett. A Szovjetunió 1991-es felbomlásával hatalmi vákuum keletkezett az egykori szovjet érdekszférában, ez pedig új problémák és konfliktusok sorához vezetett: polgárháborúkhoz és népirtásokhoz, a kommunista szuperhatalom összeomlása pedig a nukleáris arzenál sorsa miatt aggasztotta a világot. A hollywoodi akciófilmekben az 1990-es években tűntek fel gonoszokként az atomfegyvereket megszerző „szeparatista terroristák”, például az elnöki különgépet eltérítő „kazah terroristák” az Air Force One című 1997-es akciófilmben.
Charles Krauthammer „unipoláris pillanatnak” nevezte, amikor az Egyesült Államok maradt az egyedüli szuperhatalom. Igaza van Niall Fergusonnak a Colossus – The Rise and Fall of the American Empire (Kolosszus – Az Amerikai Birodalom felemelkedése és bukása) című 2004-es provokatív könyvében: a Római Birodalom virágkora óta egy birodalom se uralta ennyire a maga korát katonailag, politikailag, gazdaságilag és kulturálisan, mint Amerika a Clinton-korszakban. Még a Brit Birodalomnak se volt ekkora súlya a 19. század közepén, mint az Egyesült Államoknak 1993-ban, amikor az első poszt-hidegháborús kormány, a Clinton-elnökség hivatalba lépett. De nem volt magától értetődő, hogy a Fehér Házba költöző demokraták vállalják a rájuk szakadt történelmi felelősséget.
Bár az amerikai kivételességtudat az 1845-ös megfogalmazása („sorsszerű elrendeltetés” – John L. O’Sullivan) óta áthatja az amerikai politikai gondolkodást, az első világháborúba belépő, progresszivista Woodrow Wilson elnök (1913–1921) idealizmusa pedig referenciát teremtett még a konzervatív elnököknek is, Bill Clinton azzal az ígérettel nyert választást, hogy az amerikai gazdaság problémáit akarja megoldani, és nem a világ konfliktusait elrendezni. Ehhez képest Bill Clintoné a legintervencionistább elnökség lett, köszönhetően az idealista katonai beavatkozások legfőbb szorgalmazójának, Madeleine Albrightnak (1937–2022) is, aki 1993 és 1997 között ENSZ-nagykövetként, 1997 és 2001 között pedig külügyminiszterként alakította az amerikai külpolitikát. Mint Biden elnök búcsúztatta: nála nem volt elkötelezettebb harcosa a demokráciának. Utolsó, 2018-ban megjelent könyvében, a Fascism: A Warning (Fasizmus: Egy figyelmeztetés) című munkájában is a liberális demokrácia egykori és mai ellenségeiről írt.
Madlenkából Madam Secretary A Marie Jana Korbelovaként (Körbelová) Prágában született, Madlenkának becézett, de az amerikai férje nevét felvevő és azt 1983-as válásuk után is megtartó Madeleine Albright külpolitikai nézeteit történelmi perspektíva és morális megközelítés jellemezte. Gyerekkorában a családjával együtt kétszer is menekülnie kellett Csehszlovákiából, előbb a náci megszállás, majd az 1948-as kommunista hatalomátvétel után. A Csehszlovákiát a náciknak odadobó 1938-as müncheni döntés számára a sokszor „realistának” nevezett politikai gyávaság és erkölcstelen megalkuvás jelképe lett, ráadásul a célját se érte el: a nagyhatalmak meghátrálása ugyanis csak még éhesebbé tette Hitlert. Ez a történelmi tapasztalat munkált Madeleine Albrightban, amikor haláláig amellett kardoskodott, hogy az autokratákkal és a diktátorokkal szemben a konfrontatív idealizmus a reálpolitika, mert azok minden kompromisszumban csak gyengeséget látnak, és még jobban felbátorodnak.
🔒 Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!
