II. Ramszesz zseniálisan reklámozta magát. A ragyogó paloták, káprázatos templomok és talpnyaló írnokok mind az ő kiválóságát zengték. Toby Wilkinson azonban felteszi a kérdést: vajon az egyiptomi „királyok királyának” teljesítményei valóban igazolják ezt a felhajtást?
Az ősi Egyiptom hosszú történeti krónikáiban csupán egy fáraó viseli a „Nagy” jelzőt: II. Ramszesz, a XIX. dinasztia harmadik uralkodója, aki a Kr. e. 13. században 66 évig és 2 hónapig (K. e. 1279–1213) volt hatalmon. Az életében – mint minden fáraó – sokat magasztalt Ramszesz a királyi fenség és hatalom megtestesítőjeként tartós, síron túli hírnévre is szert tett. Tutanhamon sírjának felfedezése előtt kétségtelenül II. Ramszesz volt a leghíresebb fáraó. Valahányszor az írók fel akarták idézni az ősi Egyiptom világát – annak isteni királyságát, monumentális építészetét, gazdagságát és birodalmi pompáját –, mindig Ramszeszre gondoltak.
Már teljesítményeinek puszta felsorolása is lenyűgöző: több gyermeket nemzett és több emlékművet hagyott hátra, mint bármely más fáraó; 13-szor ünnepelte meg uralkodói jubileumát és kilencven évnél is tovább élt; megerősítette Egyiptom határait és fenntartotta az ország kereskedelmi és diplomáciai befolyását; Egyiptom ősellenségével tető alá hozta a történelem első mindenre kiterjedő békeszerződését, és ragyogó udvart tartott fenn, amely újításokat vezetett be az irodalom, a művészet, az építészet és a tudomány terén.
De hasonló teljesítményeket más fáraók is elmondhattak – és el is mondtak – magukról. Akkor hát mi tette II. Ramszeszt igazán nagy királlyá?
E kérdés vizsgálatakor először is fordulhatunk a héber Biblia, avagy az Ószövetség első öt könyvéhez, amelyek Ramszesz halála után 700 évvel íródtak, és amelyekben a fáraó említése nem kevesebb mint négyszer fordul elő. Hérodotosz görög történetíró, akit ma „a történetírás atyjaként” tisztelünk, meséket mond, amelyeket egy „Rhampsinit” nevű fáraóról hallott, és azt állítja, hogy látta néhány építményét az ősi egyiptomi fővárosban, Memphiszben. A Kr. u. 1. és 2. században élő római szerzők, Plinius és Tacitus „Ramses”, illetve „Rhamses” néven említik.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. szeptemberi lapszámában olvasható, melynek digitális változatát megvásárolhatja 890 forintért. További részletekért kattintson ide.