A mongolok sikerre vitték a történelem legelképesztőbb hódító hadjáratát: elfoglalták a legnagyobb egybefüggő területet, ami felett valaha egyetlen birodalom uralkodott. De hogyan bántak az alávetett népességgel, miután elült a vihar? Nicholas Morton arról ír, hogy milyen volt az élet a mongolok uralma alatt.
A Mongol Birodalom robbanásszerű terjeszkedésének az egyik érdekes és kevéssé ismert következménye a baglyok hatalmas mennyiségben történő vadászata volt – ezek az éjszakai ragadozók több helyen csaknem a kihalás szélére kerültek. Mindez egy meglepő és nagy hatású eredetmítosz következménye.
A legenda szerint az ismert világ nagy részén végigsöprő hódító hadjárataik előtt a mongolok egy hatalmas hegylánc túloldalán éltek. A hegység áthatolhatatlan volt, és csak egyetlen – egy elhagyott erődítmény mellett vezető – úton lehetett átjutni rajta. A romos vártól mindenki rettegett: aki elég közel merészkedett, félelmetes hangokat hallott, amitől inába szállt a bátorsága és fejvesztve menekült. A mongolok ezért elzártan éltek. A történet alapján egyszer egy lovast annyira elragadott a vadászszenvedélye, hogy váratlanul a félelmetes erődítmény tövében találta magát. Nagyon megrémült, de aztán észrevett egy baglyot az erőd kapuján. Ezen felbátorodva alaposabban körülnézett, és felfedezte, hogy a kövek között fütyülő szél kelti a kísérteties hangokat. Így aztán a mongolok előrenyomulásának akadálya megszűnt.
Ez a legenda Montecrocei Riccoldo dominikánus szerzetes révén jutott el nyugatra a 14. század elején. Nehéz megmondani, az ő változata mennyire hűen tükrözi a mongolok által elmondottakat, de kétségkívül volt a dolognak egy közgazdasági vetülete. A mongolok tisztelték a baglyokat, és az útjukat egyengető isteni küldötteknek tartották őket. Bagolytollakat viseltek a kalapjukon, és komoly összegeket fizettek a tollakat az udvarukba szállító kereskedőknek. Ennek köszönhetően a vadászok tömegesen irtották a baglyokat, hogy kielégítsék a mongol arisztokrácia bagolytollak iránti igényeit.
A 13. század során a mongolok hatalmas területeket hódítottak meg Eurázsiában, és a Magyar Királyság határaitól egészen a Kelet-kínai-tengerig húzódó birodalmat hoztak létre, ami azzal járt, hogy kifosztották az uralmuk alá került országokat, és elképzelhetetlen mennyiségű pénzt zsákmányoltak. A mongol uralkodó réteg olyan mérhetetlen vagyont halmozott fel, hogy bármihez, bármilyen mennyiségben hozzájuthattak, amit csak akart. Tényleg elképesztő tőkével rendelkezett. Ha nagy mennyiségű bagolytollat akart vásárolni, az eurázsiai kereskedők megszerezték neki – hiszen ez hatalmas profitot jelentett. De a mongol udvar vásárlóereje nem csupán a birodalmon belül vonzotta a kereskedőket. Riccoldo elmondása szerint a vadászok még nyugaton, a birodalom határain túl is ritkították a baglyokat, mert a tolluk iránti igény másutt csaknem a kipusztulás szélére sodorta őket.
„És így – állapította meg Riccoldo (ahogy Rita George-Tvrtkovic 2012-ben megjelent, Egy középkori keresztény zarándok Irakban című könyvében idézi) – a tatárok [mongolok] a jóért rosszal fizettek barátaiknak, a baglyoknak, mert, bár azt állították, hogy tisztelik őket, megölték, megkopasztották és a tollaikból koronákat készítettek.”
Persze a bagolytollak csak kisebb tételnek számítottak a mongolok által keresett áruk sorában. Néhány kereskedő Délkelet-Ázsiából vagy az Indiai-óceánról származó igazgyöngyöt szállított az udvarukba. Marco Polo apját és nagybátyját is a kánok gazdagsága csábította a Mongol Birodalom területére. Ők ketten azért léptek kapcsolatba velük, hogy ékköveket adjanak el nekik.
A kánok hatalmas vásárlóereje csak egyike volt a számtalan dolognak, amivel a villámgyors mongol hódítás átalakította a leigázott népek életét. Most már egy egész kontinens igyekezett kielégíteni új urai igényeit. Nemcsak a kereskedőknek kellett új kapcsolatokat kiépíteni, hogy üzletet köthessenek, hanem a meghódított államok arisztokratáinak is hozzá kellett szokniuk az alávetettséghez. Egész népeket kényszerítettek, hogy fogadják el a mongolok törvényeit és uralmát. Eurázsia népei számára minden megváltozott.
Ha Karakorumban jársz…
A 13. század közepére jószerint úgy tűnt, hogy minden út a mongolok nagyvárosaiba vezet, a fővárosba, Karakorumba, vagy hatalmas sátorvárosaikba, ahonnan a hatalmukat gyakorolták. Ezek a sátorvárosok hatalmas kiterjedésűek lehettek.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. novemberi lapszámában olvasható, melynek digitális változatát megvásárolhatja 895 forintért. További részletekért kattintson ide.
