A magyar gazdaságot az elmúlt négy évtizedben jelentős instabilitás jellemezte, hol eladósodás, hol inflációs hullámok formájában jelentkeztek az egyensúlytalanságok. Emiatt a kormányzati szereplők útja rendre elvezetett Washingtonba, ahol a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal kellett tárgyalni és megállapodni az ország külső finanszírozásáról. Andor László mutatja be a globális pénzügyi intézményeket és az azokat körülvevő gyanakvást.
A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank a nacionalista politika célpontjaivá váltak, különösen, amióta átpolitizálódtak hazánk nemzetközi pénzügyi kapcsolatai. 2010 után Magyarország „gazdasági szabadságharcának” fokmérője lett az IMF-től való függetlenedés. Mindezek miatt érdemes utána járni: hogyan is működnek, milyen célokat és milyen eszközökkel szolgálnak a nemzetközi pénzügyi intézmények, és miért válhatnak időről időre különféle konspirációs elméletek szereplőivé?
A Bretton Woods-i intézmények születése
Korunk két legjelentősebb nemzetközi pénzügyi szervezetét, a Nemzetközi Valutaalapot (International Monetary Fund, IMF) és a Világbankot (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD) az 1944 júliusában megtartott nemzetközi konferencia hozta létre. Az esemény helyszíne egy Mount Washington nevű szálloda volt az Egyesült Államok New Hampshire nevű tagállamában, Bretton Woods település közelében. Bár a két szervezet központja nem sokkal később az Egyesült Államok fővárosában kapott elhelyezést, a megállapodás helyszínére való tekintettel az IMF-et és az IBRD-t az elmúlt félszáz év során, mint Bretton Woods-i szervezeteket emlegették.
A második világháborút megelőzően a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz hasonlítható nemzetközi intézmény nem létezett. Az atlanti nagyhatalmak azonban a második világháború során felismerték, hogy tartós béke nem születhet anélkül, hogy a nemzetközi gazdaság működését átfogó intézményrendszer szabályozza. Az előkészítő munkálatok irányára, a résztvevők gondolkodására meghatározó befolyást gyakorolt a brit közgazdász, John Maynard Keynes elemzése. Keynes úgy látta, hogy a háború után el kell kerülni a legyőzött országokból történő tőkekivonást, sőt éppen kedvezményes transzferek alkalmazásával kell elősegíteni a gazdaság és a demokrácia konszolidációját. Azt is sulykolta, hogy a háború utáni rendszerben a versengő valutaleértékelést – amely az 1930-as évek nagy válságának elmélyítéséhez hozzájárult – mindenképpen el kell kerülni.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. októberi lapszámában olvasható, melynek digitális változatát megvásárolhatja 895 forintért. További részletekért kattintson ide.