A magyar katonapolitika igen ritkán kerül a közérdeklődés középpontjába, és még ritkábban vált ki hosszú évtizedekig tartó heves vitákat. Az 1918-as őszirózsás forradalom időszaka ebből a szempontból kivételt jelent. Révész Tamás vág rendet a forradalommal hatalomra jutó Károlyi Mihály kormányát érő vádak között.
Az elmúlt több mint száz évben a rövid életű Károlyi-kormányt a legtöbb bírálat talán a katonapolitikája miatt érte. A két leggyakrabban előkerülő vád, hogy az 1918–1919-es forradalmi vezetők „vak pacifizmusuk” által vezérelve „felbomlasztották” a fegyelmezetten hazatérő csapatokat, ahelyett, hogy újraszervezték volna a hadsereget, és bevetették volna az erre kész katonákat a határok védelmére.
A legtöbb esetben ezeket a „bűnöket” egy személyhez, Linder Bélához, a Károlyi-kormány első hadügyminiszteréhez szokták kötni. Linder hírhedt mondata, a „soha többé katonát nem akarok látni”, már a Horthy-korszakban a forradalmi kormány katonapolitikájának szimbólumává vált. Mit jelentettek a valóságban Linder szavai, és mennyire határozták meg az ő elképzelései a Károlyi-kormányéit? A következőkben először a hadsereg hazatérésével kapcsolatos „felbomlasztás” vádját vizsgáljuk meg, majd a forradalmi hadseregszervezés különböző kísérleteit mutatjuk be.
Linder Béla, a kívülálló hadügyminiszter
Először is meg kell válaszolnunk, hogy ki volt a hírhedté vált hadügyminiszter, és hogyan kerülhetett 1918. október végén döntéshozó pozícióba? Az őszirózsás forradalommal hatalomra kerülő három politikai párt, a Károlyi-párt, a Jászi Oszkár-féle Polgári Radikálisok és a Szociáldemokrata Párt közül egyiknek sem volt konkrét elképzelése a hadsereg jövőjével kapcsolatban. 1918 előtt a katonasággal kapcsolatos szakpolitikai ügyekben a legfontosabb szó az uralkodót illette meg. A századfordulótól kezdve a honvédelmi miniszterek nem pártpolitikusok, hanem jellemzően a Ferenc József személyes bizalmát élvező hivatásos katonatisztek voltak. Ennek megfelelően a legtöbb politikai erő nem rendelkezett kimondottan erre a területre szakosodott szakértőkkel. Nem csoda, hogy a sikeres forradalom után a Magyar Nemzeti Tanács vezetői is bajba kerültek, amikor megfelelő embert kerestek a hadügyminiszteri posztra. Az eredeti elképzelés szerint Bartha Albertet, a világháborúban kitüntetett vezérkari tisztet akarták felkérni. Ő azonban ekkor még nem tudott Temesvárról Budapestre jönni, így esett a választásuk Linder Béla tüzér törzskari ezredesre.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. augusztusi lapszámában olvasható.