Az első világháborúban elszenvedett vereséget követően Horthy Miklós – fővezérként és eleinte államfőként is – nem állt távol a radikális antiszemitáktól. Később különbséget tett „jó” és „rossz” zsidók között. A német megszállás utáni viszonylag passzív magatartása saját lelkiismeretének megnyugtatását jelentette, ami nem változtat azon a tényen, hogy a tekintélyével, pozíciójából következően, jóváhagyta az 1944-es tragédiát.
Horthy Miklós a nemzet érdekeivel összhangban állónak tartotta a magyarországi zsidóság jogainak korlátozását és befolyásuk visszaszorítását. Így ellenvetés nélkül írta alá az egyetemekre felvehető hallgatók számát szabályozó, a tanszabadság elvét korlátozó 1920. évi XXV. törvénycikket, a numerus clausust. A kormányzó sosem tagadta, hogy egyetért a polgári jogegyenlőséggel szemben álló antiszemita törvénnyel. Horthy hozzájárult tehát ahhoz, hogy állami szintre emelkedjen a jogfosztó, antiszemita politika, azonban évekkel később elfogadta a jogkorlátozás enyhítését, és a radikális jobboldali, fajvédő környezetétől eltávolodva azonosult Bethlen István miniszterelnök liberálisabb zsidópolitikájával.
A zsidósággal szembeni előítéleteit nem a nyilvánosság előtt, hanem bizalmas körben fejezte ki, ráadásul rendszeresen. Horthy Miklós saját magát antiszemitának tartotta, ezt a jelzőt nem az utókor aggatta rá. Meg volt ugyanis arról győződve, hogy a zsidók veszélyesek, kapzsik, a pénz bűvöletében élnek, háborúk idején rendszeresen kitérnek a katonai szolgálat alól, terjesztik a bolsevizmust és bajt hoznak a nemzetre, mint tették ezt szerinte az 1918–1919-es forradalmi időszakban is. A zsidósággal kapcsolatos előítéletei a későbbiekben nem változtak, azonban idővel – az 1920-as évek második felétől – már a szelektív antiszemitizmus jellemezte felfogását. Ez a zsidóság „jó” és „rossz” kategóriákba sorolását jelentette, annak alapján, hogy a kormányzó hűnek tekintette-e őket a magyar nemzethez. A „jó” zsidókat lényegében már nem is zsidónak, hanem olyan hazafiaknak látta, akik nélkül nem tudta elképzelni az ország fejlődését és jövőjét.
Szelektív antiszemitizmusának lényege, hogy rájuk nem vonatkoztatta antiszemita előítéleteit. 1942. január 26-án Horthy Miklós azt mondta Náray Antalnak, a Magyar Rádió igazgatójának, hogy vannak a zsidók között „becsületes emberek, emiatt egészen helytelen dolog lenne a kérdés rendezését általánosan kezelni. Egyéni elbírálást látna a legszívesebben. Voltak és vannak közöttük olyanok […], akik egymagukban többet használtak gazdaságilag Magyarországnak, mint az egész szélsőjobboldalba tömörült emberek együttvéve.”
🔒 A teljes cikk a BBC History 2024. májusi lapszámában olvasható. Keresse a BBC History aktuális lapszámát az újságárusoknál és a nagyáruházakban, vagy vásárolja meg annak digitális változatát. Amennyiben a magazin prémium tartalmait szeretné rendszeresen olvasni, úgy kérjük fizessen elő!
