A Gestapo a Harmadik Birodalom legfőbb kényszerszerve, a Titkos Államrendőrség, vagyis a Gestapo az utókor emlékezetében egybeforrt a tökéletesen működő rendőrállammal és a látható és láthatatlan terrorgépezettel.
Az állampolgárt maradéktalanul uraló, minden percét ellenőrző totális diktatúrák nélkülözhetetlen intézményeként jelenik meg egy olyan külön szervezettel bíró rendőri szerv, melynek feladata az adott rendszerbe nem illeszkedő személyek, cselekmények felderítése, megrendszabályozása, rendszerkonformmá tétele („átnevelése”), illetve utóbbi sikertelensége esetén üldözése, elzárása, végső esetben likvidálása. Az ilyen politikainak és/vagy titkosrendőrségnek nevezett intézmény a legfőbb megtestesítője a látszólag törvényesen működő normaállam fonákjaként eljáró kényszerítő államnak.
Miközben a náci „hatalométvételt” követő hetekben sorra születtek meg azok a rendeletek, amelyek a politikai szabadságjogok szűkítésével, majd kiiktatásával a német jogállam gyors leépülését eredményezték, s a náci Németország egyik alkotmányos pilléreként az állampolgárok védtelenné váltak a hatalommal szemben, megkezdődött annak az apparátusnak a kiépítése, mely megvédhette az államot a vélt vagy valós ellenségeitől, valamint az egyes állampolgárokat az „igazságos népharag” káros következményeitől.
A porosz belügyminisztériumot birodalmi megbízottként irányító Hermann Göring az 1933. január 30-i nemzetiszocialista kormányalakítást követően szinte azonnal kinevezte a minisztériumon belül különböző formákban korábban is működő politikai részleg élére Rudolf Dielst, aki már 1930-tól a kommunista mozgalom hatástalanításával foglalkozott. A nácikat hatalomba segítő Franz von Papen kancellárral és a nácikkal kapcsolatot ápoló Diels, aki titkos információkkal segítette a porosz kormány 1932-es eltávolítását, a szervezetileg egyelőre szerény őssejt átvételével megteremtette a Gestapo alapjait.
Egy hónappal később hivatalát minden rendőrségre vonatkozó jogszabály alól mentesítették.
Ezzel párhuzamosan Göring elbocsátotta a megbízhatatlannak ítélt rendőrkapitányokat, s elrendelte, hogy a rendőrségnek a „nemzeti szervezetekkel a legnagyobb egyetértésben” kell együttműködniük, miközben a baloldali szervezetekkel szemben „szükség esetén megengedett volt a kíméletlen fegyverhasználat” is. „Minden golyó, mely elhagyja egy rendőri pisztoly csövét, az én golyóm. Ha ezt gyilkosságnak nevezik, akkor gyilkoltam. Ezt mind én parancsoltam meg, vállalom a felelősséget” – indokolta az intézkedést Göring egyik későbbi beszédében.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. májusi számában olvasható.
A BBC History bemutatja a történelem izgalmasabb oldalát! Fizessen elő és olvassa rendszeresen Magyarország kedvenc havilapját! Előfizetek