Ha van igazán „férfiasnak” számító anyag, akkor a kevlárt mindenképp ide sorolnák, elsőre biztosan a legtöbbeknek a golyóálló mellények és a katonai sisakok ugranak be, felhasználási területként pedig a rendfenntartó állomány. Az ellenálló képességéről és erejéről híres anyagot ezzel együtt egy nő találta fel, aki legismertebb felfedezéséhez hasonló tulajdonságainak is köszönhette, hogy nevét megismerte a világ.
Az éppen 100 éve, 1923. július 31-én Pennsylvania államban, lengyel bevándorló családban született Stephanie Kwolek korán elvesztette édesapját, így az orvosi egyetem végzése közben kénytelen volt az időközben felszedett kémikusi tudásával állást keresni, hogy finanszírozhassa további tanulmányait. 1946-ban jelentkezett a főként úttörő, a műanyagok területén végzett kutatásaival világhírnevet szerző DuPont vállalat egyik, a háború miatt betöltetlenül maradt kísérleti kémikusi állására – a cég laborjaiban állították elő például a nejlont, majd később a teflon vagy a neoprén is kutatóik nevéhez fűződik. E területen elvétve dolgoztak nők, és hiába nyerte el Kwolek tudása a cég kutatási igazgatója, Hale Charch tetszését, a férfinak kételyei voltak azzal kapcsolatban, megállja-e majd a helyét kollégái között a fiatal nő. Amikor viszont két héttel későbbre ígért választ Kwoleknek, a nő megkérte, hogy inkább előbb döntsön, mert más interjúi is vannak a napokban. Charch behívta titkárnőjét és lediktálta neki az állásajánlatot – Kwolek magabiztossága ott helyben meggyőzte arról, hogy alkalmazza.
Kwolek dolgozni kezdett a cégnél, és új munkáját jóval érdekesebbnek találta, mint eredetileg gondolta, így végül letett az orvosi egyetem befejezéséről. Az igazi nagy sikerre viszont sokáig kellett várnia. Mivel a cég erőforrásait igencsak lekötötte a háborús újjáépítésben való intenzív részvétel, illetve a korábbi szabadalmak üzleti kiaknázása, csak az 1960-as évek elején kaptak igazi lendületet a polimerek új generációnak kidolgozására irányuló kutatások. Kwolek csoportjának fő feladata az volt, hogy egy olyan anyagot fejlesszen ki, ami alkalmas lenne a gumiabroncsok megerősítésére használatos acélszálak kiváltására.
A kísérletezés egy darabig nem hozott eredményt, míg egyszer a korábbi polimerek alapanyagaitól teljesen eltérő, opálos, híg folyadékhoz jutottak. A masszákból polimerszálakat létrehozó gépet kezelő laboráns közölte is Kwolekkel, hogy ezt a kotyvalékot ugyan semmi értelme a drága masinába tenni, még tönkre is teheti azt, ő azonban végül kiharcolta, hogy mégis tegyenek egy próbát. A gépből végül tökéletesen használhatónak tűnő, a tesztek során pedig kivételesen erősnek bizonyuló polimerszálak kerültek ki.
Megszületett a kevlár első változata.
A hőnek ellenálló és a mechanikai behatásokat is kiválóan bíró, az acélnál ugyanolyan súly esetén ötször erősebb szálakat először valóban autógumikba építették be, az első kevláros golyóálló mellény 1975-ben készült el, és Kwolek 2014-ben bekövetkezett halálának napján jelentette be a DuPont, hogy eladták az egymilliomodik darabot is. Több tízezer rendőr és katona kerülte el a halált vagy a súlyos sérülést Kwolek találmányának köszönhetően, de a kevlár a mindennapi élettől az űrkutatásig számtalan területen kapott fontos szerepet. Víz alatti távközlési kábelek borítása, hokiütők, hentes kesztyűk, tűzálló matracok készültek vele, és még oldalakon keresztül sorolhatnánk a listát.
A DuPont több tízmillió dollárt költött az anyag kifejlesztésére, viszont milliárdokat keresett vele. Kwolek ebből semmilyen részesedést nem kapott, szerepe azonban közismertté vált, számtalan díjhoz és elismeréshez jutott élete sorát, pályája pedig ma is az egyik leginspirálóbb példa azon nők számára, akik a tudomány és technológia még mindig inkább férfiak dominálta területei iránt érdeklődnek.