ℹ️ Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük vásárolja meg az aktuális lapszámot vagy fizessen elő.
A Szentírás szerint Izsák feleségének csak két fia volt: az ikerpár Jákob és Ézsau. Mégis léteztek Rebekának lányai, ráadásul közveszélyes felforgatóknak számítottak a 19. századi Walesben. Az úgynevezett „Rebeka-zavargásoknak” a vidéken, elsősorban a földbérlők között akadtak hívei Wales középső és nyugati tájain, 1839–1843 között. Ebben az időben sokan küzdöttek nehézségekkel, többek között a rossz termések és a haszonállatok árának fluktuációja miatt.
Nyerészkedésnek tartották
A bérlőknek a bérleti díjak mellett ínségadót is fizetniük kellett (ezt ma szociális hozzájárulási adóként fordítanánk), valamint egyházi dézsmát, ráadásul a közföldek elharapózó bekerítése is megkeserítette az életüket. Leginkább azonban az útdíjak háborították fel őket, amely súlyos teherként nehezedett rájuk, különösen azokra, akik állataikat vagy terményüket vitték a piacra, illetve a talajjavításhoz elengedhetetlen meszet fuvarozták.
Az útdíjakat beszedő kormánytestületek elvileg az utak fenntartására és javítására szedték be a sápot, ám a nép csak nyerészkedő kufároknak tekintette őket.
Javarészt békések voltak
Ennek következtében a bizonyos Merched Beca (azaz „Rebeka lányai”) nevű szervezet haragja a sarcolás legláthatóbb fizikai jelei, az útdíjkapuk ellen fordult. Nevüket Mózes első könyvéből merítették: „És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.” (1 Móz 24:60, Károli Gáspár ford.) A támadások során ugyanis a gyakran női ruhába öltözött férfiakat egy Rebekát alakító férfi vezette, akinek jelenlétében egy rituális jellegű színjátékot adtak elő a feketére mázolt vagy maszkot viselő szereplők, és a végén Rebeka jóváhagyásával ledöntötték a neki és „gyerekeinek” útját álló akadályt.
A felfordulások javarészt békések voltak – leszámítva a kapukban okozott kárt –, de egyre nyíltabb tiltakozássá váltak, amikor napvilágra került egy sor erőszakos incidens és mikor az angol kormány katonákat küldött a kapuk védelmére. Az 1843-ra elhaló zavargások nem eredményeztek azonnali változást a földbérlők életében, ám a következő évben elfogadott törvény némileg egyszerűsítette az útdíjrendszert és például felére csökkentette a mészszállítmányok után beszedett összeget, egyes bérleti díjak is alacsonyabbak lettek.
Ami ennél talán fontosabb, a „Rebeka-zavargások” inspirációt adtak walesi radikálisok következő nemzedékeinek és a popkultúrában is maradandónak bizonyultak.
