„Hidegháborús szocializmus, el nem kötelezettség és antikolonializmus a jugoszláv sajtóban, 1961–1979” címmel négyéves Arts and Humanities Research Council (AHRC) doktori projektet hirdetett a British Library Jugoszlávia globális hidegháborús szerepének feltárása érdekében.
Jugoszlávia feloszlása és a szocialista blokk bukása óta az ország hidegháborús szerepéről való párbeszéd a háttérbe szorult. Ezen változtatna a British Library, amely gazdagítani kívánja ezt az alulkutatott területet. A közelmúltban digitalizált, a Joint Translation Service által készített és rendszerezett 250 ezer oldalas, 1953 és 1989 közötti jugoszláv sajtóanyagokból álló gyűjtemény új lehetőségeket nyit az ország történelmi, politikai és kulturális változásainak vizsgálatával kapcsolatban. A kutatás egyik célja, hogy feltárja Jugoszlávia globális szerepét az antikolonializmus támogatásában és a felszabadítási mozgalmak segítésében.
Az első világháború után, az Oszmán Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését követően létrejött állam a kezdetekben Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, később Jugoszláv Királyság néven működött. A második világháború ugyan maradandó sérüléseket okozott az államnak, Tito vezetésével Jugoszlávia fokozatosan eltávolodott a Nyugattól, majd az 1948-as szakítást követően a Szovjetuniótól is. Ezzel az ország sajátos geopolitikai helyzetbe került, a kétpólusú világrenden belül egyik oldal mellett sem kötelezte el magát.
Tito ugyan két nagy blokktól is függetleníteni tudta magát, ez viszont egyben a politikai elszigetelődés veszélyét is magában hordozta. Az 1950-es években kezdődő dekolonizációs folyamat során a Globális Dél hemzsegett az újonnan függetlenedett, szövetségeseket kereső országoktól. A „Globális Dél Jaltájának” is nevezett 1961-es csúcstalálkozón, ahol Tito volt a házigazda, potenciális szövetségesek vezetői utaztak Belgrádba, többek között Gamal Abdel-Nasser, egyiptomi elnök, Haile Selassie etióp császár, Kwame Nkrumah ghánai elnök és Sukarno indonéz elnök.
Az El nem kötelezettek mozgalma (NAM) egyik alapítójaként Jugoszlávia később jelentős szerepet vállalt a hidegháború során egy harmadik utas politikai irányvonal kiépítésében.
Az El nem kötelezett államok a két szuperhatalmi blokk mellett kívántak alternatívát kínálni, amely megjelent az országok diplomáciájában, gazdaságában, kultúrájában, miközben kihívás elé állította a korabeli kulturális imperializmust. A hidegháború során a mozgalom meghatározó politikai tömbbé szerveződött, amelyben az alapítótag Jugoszláviának jelentős szerepe volt. Bár az El nem kötelezettek mozgalma fénykorát az 1960-70-es években élte, 120 tagot számláló laza politikai blokként még napjainkban is működik.
