Libik György síbajnok, embermentő, az 1944-es magyar nemzeti ellenállás egyik hőse, Raoul Wallenberg svéd követségi titkár sofőrje nem volt kém, nem volt ügynök. Élete különböző kalandjai azonban akár egy kémregényben is szerepelhetnének.
Az 1970-es években az emigráns magyar szélsőjobboldal – svédországi szélsőbaloldali körök híreszteléseire építve – azzal vádolta az akkor már Stockholmban élő Libik Györgyöt, hogy a svéd katonai hírszerzésnek dolgozik. Ez nem volt igaz.
Különleges személyisége a kádári állambiztonság érdeklődését is felkeltette; a hatvanas évek közepén a Belügyminisztérium III/I. Hírszerzési Csoportfőnökségén külön aktát nyitottak „Luzzie” fedőnéven Libik György beszervezésének céljából. A zabolázhatatlan és szerethető kalandort azonban nem sikerült behálózni; inkább ostobának mutatta magát, mintsem, hogy kompromittálja magát.
Ebben az írásban a fenegyerek Libik György életútjának egy nehezen értelmezhető és szinte megmagyarázhatatlan elemét igyekszünk körbejárni: ő volt Péter Gábor, a hírhedt Államvédelmi Hatóság kegyetlen vezetőjének az egyetlen barátja. Libik jó szándékú ember volt, aki 1944 sötét hónapjaiban kiszolgáltatott és üldözött emberek százainak segített – Péter Gábor pedig jelképesen maga a megtestesült rossz.
Miként lehettek ők barátok?
Libik 1944 őszén ismerte meg az illegális kommunista Péter Gábort, azaz „Bajuszt” – ellenálló csapatával kellett kimenteni egy veszélyes helyzetből a későbbi ÁVH-vezért, valamint Donáth Ferencet. A kezdődő razzia elől az utolsó pillanatban szöktették meg a Váci úton bujkáló kommunista aktivistákat. Egy újpesti lakásba vitték őket. „Az állandó életveszély ellenére jóhumorú, magabiztos embernek látszottak” – írta később egykori harcostársairól Libik György.
A második világháború után a korábbi ellenálló mérnökként a Gerő Ernő vezette közlekedési minisztériumban dolgozott, személyesen koordinálta a Szabadság híd újjáépítését. A minisztériumi munka után – azt követően, hogy összeveszett főnökével, Gerővel – Libik eldöntötte, hogy kutatási területét, az alumínium anyagtanát érintő gyakorlati munkával szeretne foglalkozni, így került az ajkai alumíniumgyárba.
Közvetlenül ajkai életszakasza előtt történt, hogy Libik György a nemzeti ellenállás tagjaként folytatott küzdelmei elismeréseként megkapta a Magyar Szabadság érdemrend ezüst fokozata kitüntetést. Az elismerés átvétele örkényi értelemben szürreálisra sikeredett. Az 1944-es embermentő végül nagy nehezen egy titkárnőtől és egy beosztott tisztviselőtől kapta meg a plecsnit.
A kitüntetés „átvétele” alkalmából Libikék nagytétényi családi házában azért mégiscsak rendeztek egy ünnepi fogadást, tavaszi kerti partit. Az eseményen befolyásos közéleti szereplők is megjelentek. Ott volt a nemzeti ellenállás időszakában „Karcsi” néven megismert férfi, vagyis Losonczy Géza nemzetgyűlési képviselő; Vásárhelyi Miklós újságíró; Libik régi barátja, Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója; Donáth Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium akkori államtitkára; régi mentora, Haraszti Sándor; a tájékoztatási államtitkár, Kállai Gyula; valamint Péter Gábor, az Államvédelmi Osztály, a már akkor is hírhedt ÁVO vezetője. A névsor egyrészt tekintélyes egy sima kerti partihoz, másrészt a történelem későbbi alakulását tekintve meglehetősen bizarr. Három-négy éven belül Péter Gábor pribékjei a békés kerti parti résztvevői közül letartóztatták Harasztit, Kállait, Losonczyt és Donáthot. Az ötvenes évek elején a bebörtönzést csak Libik, Major és Vásárhelyi úszta meg…
Kedves Olvasónk! A cikk teljes terjedelmében a History Magazin júliusi lapszámában olvasható, amelyből többek között kiderül:
- a kommunista diktatúra históriájának perverz fordulata: hogyan zárta Rákosi 1953 januárjában egy készülő cionista per ürügyén saját korábbi hóhérát, Péter Gábort is a sztálinista Magyarország börtöneibe – egykori áldozataival egy időben
- Karig Sára elrablásának háttere: a kékcédulás választási csalás leleplezése, majd a szovjet munkatáborba, Vorkutára hurcolása
- Libik látványos, filmbe illő utcai akciója, amellyel kényszerítette megállásra Péter Gábor autóját, hogy kiszabadítsa két bebörtönzött mérnök barátját, Tímár Vilmost és Fodor Györgyöt
- az ajkai alumíniumgyárban vívott harca a szovjet vezetés és a helyi pártkáderek ellen, amely végül az állásába került
- svédországi emigrációjának története: hogyan szervezett 1956–57 fordulóján áledzőtábort Lengyelországba, hogy onnan Svédországba szökhessen
- az 1989-es meglepő újratalálkozás: hogyan fogadta a visszavonultan élő, a nyilvánosságot kerülő Péter Gábor és felesége, Simon Jolán évtizedek után egykori megmentőjüket
- Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós, Libik egykori apósa szerepe abban, ahogy a fenegyerek végül szembefordult a rendszerrel
