Julius Caesar Kr. e. 44-ben történt meggyilkolása az ókori Rómában pattanásig feszítette a húrt. A temetésén előadott színdarabokat gondosan úgy választották ki, hogy felkorbácsolják a nézők dühét, és bosszúra tüzeljék őket a gyilkosok ellen.
Rómában, Kr. e. 44. március 20-án egy erőszakos haláleset az összegyűlt tömegben óriási felháborodást keltett, hatalmas zűrzavart okozott, ami azzal fenyegetett, hogy az egész várost a feje tetejére állítja.
A Suetonius ókori életrajzíró által megörökített esemény nem valódi gyilkosság volt, hanem egy színmű drámai csúcspontja. Suetonius írásai és a töredékben fennmaradt szövegek alapján elképzelhetjük, ahogyan a főszereplő a zsúfolásig megtelt nézőtérrel szemben, a színpad közepén áll. Kardját feje fölé emelve, olyan harsány hangon adja elő mondandóját, hogy szavai visszhangzottak a lelátókon: „Én megmaradtam. Miért? Hogy elpusztítsanak?” E szavakkal kardját mellkasába döfte, előrezuhant a színpadra, és lassan, drámai hatást keltve, a lenyűgözött közönség szeme láttára „kiszenvedett”.
Suetonius felidézi, hogy a közönség soraiból sírás-rívás, jajveszékelés hallatszott, és a nézők dühtől tajtékozva kiáltoztak azokra a szereplőkre, akik rávették a hőst az öngyilkosságra. Hasonlóan több korabeli színjátékhoz – amelyekről Marcus Tullius Cicero író, szónok és politikus számolt be –, ez a leáldozóban lévő Római Köztársaság utolsó éveiben bemutatott előadás is viharos reakciót váltott ki a tömegből.
A látványosság Gaius Julius Caesar temetési szertartásának egyik színfoltja volt.
Öt nappal korábban a római hadvezért és dictatort összeesküvők egy csoportja döfte halálra egy senatusi ülésen. Az egész város gyászba borult, és népes megemlékezéseket tartottak Caesar katonai és politikai teljesítményének méltatására. Ennek során elhangzottak az ilyenkor szokásos dicsőítő beszédek, máglyát gyújtottak – ám az esemény középpontjában két nagyszerű színházi előadás állt.
Fergeteges hangulatú előadások
Elsőként az Akhilleusz fegyvereiért folyó versengés (Armorum iudicium – „Fegyverek odaítélése”) került színre, amelynek cselekménye a legendás trójai háború idején játszódik. Ebben a görög hősök, Ajax és Odüsszeusz azon vitatkozik, kinek jusson elhunyt bajtársuk kardja és pajzsa. Miután Odüsszeusz nyeri a vitát, őt hirdetik ki győztesnek. Ajax pedig – aki képtelen elviselni vereségét – véget vet életének… 🔒
Kedves Olvasónk! A cikk teljes terjedelmében a History Magazin augusztusi lapszámában olvasható, amelyből többek között kiderül:
- Milyen érzelmeket akart Marcus Antonius kiváltani a nézőkből az Elektra előadásával, és miért választotta pont ezt a bosszúról szóló történetet
- Hogyan zajlott le a valóságban Caesar meggyilkolása a senatus ülésén, és mit suttogott állítólag a haldokló dictator, amikor felismerte Brutust
- Miért nem hallgatott Caesar felesége, Calpurnia figyelmeztetésére aznap reggel
- Hogyan próbálta Marcus Antonius a nép haragját az összeesküvők ellen fordítani, ahelyett hogy azonnali erőszakos bosszút állt volna
- Mi hangzott el Antonius híres gyászbeszédében, és milyen hatást váltott ki, amikor felmutatta Caesar véres tógáját
- Hogyan fajult a temetés véres utcai zavargássá, és ki esett áldozatul a feldühödött tömeg tévedésének
- Milyen sorsra jutottak végül az összeesküvők, Brutus és Cassius
