Az alábbiakban nyolc bölcs tanácsot adunk azoknak, akik csomagolni készülnek, hogy középkori utazást tegyenek külföldön.
1 A tengeren túl keresd a megváltást!
A legtöbb középkori utazásnak spirituális célja volt – bár egyre általánosabbá vált az anyagi haszon keresése
A 14. század közepén egy John Mandeville nevű angol lovag hajóra szállt és elindult kelet felé. Az volt a szándéka, hogy a jól kitaposott zarándokutat követi Jeruzsálem szent városa felé. Ám, ahogy 1356 körül készült útleírása, a Csodák és utazások könyve elmondja, Mandeville utazása hamarosan a világ peremére vivő, különös tengeri úttá alakult. Egy Indiához közeli szigeten fejnélküli emberekkel találkozott, akik arcukat a mellkasukon viselték. Egy másik szigeten olyan bennszülöttekkel találta szemben magát, akik egyetlen hatalmas ajkukat napellenzőnek használták. A harmadik sziget lakóinak, meséli, apró szájuk volt, amelybe egy madártoll szárán át szívták be az ételt.
Mandeville úti beszámolója olyan rendkívüli, amilyen hóbortos, mégsem annyira szokatlan, mint gondolnánk. A középkorban az emberek meglepően nagy számban utaztak, és – ahogy Mandeville példája bizonyítja – az utazásnak a legelterjedtebb formája a zarándoklat volt.
Az emberek mindenféle okokból mentek zarándokútra. Gyakran teljesen önszántukból – azzal a kifejezett céllal, hogy az üdvösséget keressék vagy egy adott szent segítségéért könyörögjenek gyógyulásuk érdekében. A szűz vértanúnak, Szent Apollóniának például kínzói minden fogát kiverték, ezért az ő képei és ereklyéi a fogfájósok körében voltak népszerűek. A zarándoklat azonban néha utasításra is történhetett – büntetésként valamilyen bűncselekmény miatt, vagy egy egész közösség lelkének gyógyulása érdekében.
Természetesen nem a zarándoklat volt az egyetlen ok, amiért az emberek útra keltek. A középkor végén az üzleti utazások is virágzottak, gyakran vásárok és piacok köré szerveződve. Nagyjából 1300-tól kezdve jelentek meg útikalauzok a hivatalos ügyekben utazók számára, például Francesco Balducci Pegolotti műve, a Pratica Della Mercatura (A kereskedelem gyakorlata, 1339 k.) A korábban Antwerpenben, Londonban és a ciprusi Famagustában dolgozó firenzei bankár által írt Pratica keveset mond nekünk az utazás kellemességeiről és csodáiról. Pegolotti inkább a Levantét átszelő útvonalakra és a Selyemútra, a súlymértékekre, pénznemek átváltására és pénzverdékre, a tranzitköltségekre, vámokra és szálláslehetőségekre fókuszál. John Mandeville fantasztikusan cikornyás útleírásától eltérően, Pegolotti beszámolójában nyoma sincs az utazás szépségének – csak a profit hajszolásának.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!