Eric Arthur Blair, vagyis írói nevén George Orwell, a totalitáriusnak nevezett diktatúrák – elsősorban a sztálinista diktatúra – egyik legértőbb és legérzékletesebb kritikusa, az Állatfarm (1945) és az 1984 (1949) című regények szerzője, akinek olyan, a popkultúrában önálló életre kelő fogalmakat köszönhetünk, mint a „Nagy Testvér”, „Két perc gyűlölet”, a „Gondolatrendőrség” és a „101-es szoba”, Indiában született 1903. június 25-én, ahol édesapja gyarmati tisztviselőként dolgozott.
Iskoláit azonban Angliában végezte, miután édesanyjával visszaköltözött, s a brit birodalmi elitet kitermelő bentlakásos magánintézetek, többek között a híres Eton College növendéke lett. Tanulmányai végeztével a brit birodalmi rendőrség kötelékében kapott állást, Indiában szolgált 1922 és 1927 között, ahol megismerte a brit imperializmus sötét oldalát, az indiaiak elnyomását, a testi fenyítést és a kegyetlenkedést, amelyek az Akasztás és az Elefántvadászat című esszéit ihlették. Ezek – miképp Paul Johnson írja az Értelmiségiek (1988) című művében – „minden más műnél jobban aláásták Angliában a birodalmi szellemet”.
Ez a fél évtized szocialista irányba tolta el a gondolkodását, leszerelése után a szegények és elnyomottak életét kívánta bemutatni a műveiben, és hogy azok hitelesek legyenek, Londonba visszaköltözve, 1928–1929-ben a szegénynegyed East Endet járta, konyhai mosogatásból és takarításból tartotta el magát, de megfordult egy párizsi szegénykórházban is. Élményeiről a Csavargóként Párizsban, Londonban című 1933-as könyvében számolt be, ekkor használta először a George Orwell írói nevet (Orwell egy angol folyó Suffolkban, ahonnan szülei származtak).
Hasonló szemléletű, szociografikus műve az 1936-os A wigani móló is. A Burmai napló viszont csak az Egyesült Államokban jelenhetett meg 1934-ben, mert kiadója tartott attól, hogy botrányt okoz a brit imperializmus kendőzetlen bemutatásával. Írói hitvallását ekképp fogalmazta meg: „Alá akartam merülni, lebukni a mélybe, az elnyomottak közé, egynek lenni velük, és melléjük állni a zsarnokokkal szemben.” Ezzel magyarázta, hogy 1936-ban miért indult a spanyol polgárháború poklába, ahol ténylegesen is harcolt a baloldali köztársaságiak oldalán. Szenvedélyes szabadságpártiként az anarchistákhoz került közel, így fordult az addig eszményített – nemcsak a fasiszták, de az anarchisták ellen is fellépő – kommunisták ellen, akikkel a Hódolat Katalóniának című 1938-as műve megírásával szakított nyilvánosan.
George Orwell már a második világháború alatt, 1943–1944-ben megírta a sztálinizmust leleplező allegorikus „mesekönyvét”, az Állatfarmot.
De hazája és a Szovjetunió szövetségére és közös küzdelmére tekintettel csak a világháborús győzelem után jelentette meg kritikáját. Bár a mű élét látszólag elveszi a „Tündérmese” alcím, a Napóleon nevű disznó alakjába bújtatott Sztálin és a Szovjetunióból elüldözött, majd meggyilkolt Trockijról mintázott Hógolyó története kíméletlenül bemutatja, hogy a forradalom és a felszabadulás után miképp áll vissza egy olyan elnyomás a kommunista pártot képviselő disznók vezetésével, akiknek uralmában „minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél”. Annyira, hogy a korábbi forradalmi élcsapatot adó négylábúak végül két lábra állnak, és szivarozva, kártyázva, cilinderben már maguk is a tőkéskarikatúrák ismert alakjaiként néznek ki. Miképp a regény zseniális utolsó mondata tükrözi: „Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.” (Ford. Szíjgyártó László)
Nem véletlen, hogy a hidegháború idején, 1954-ben a CIA támogatásával készült az antiszovjet meseregényből egész estés rajzfilm – a magyar John Halas rendezésében –, mely a pesszimista műtől eltérően a disznók elzavarásával végződik. Fő műve, az 1949-ben megjelenő disztópiája, az 1984 sikerét Orwell már nem érhette meg, 1950. január 21-én tüdőbaj vitte el. A regényből 1984-ben készítettek filmet, Winston Smith állampárti árulója, O’Brien szerepében az akkor már súlyos beteg Richard Burton egyik legutolsó alakításával.