„Emberi testtel bíró fúriák”, „erkölcstelen fenevadak”, félvilági nők, akiket már arról fel lehet ismerni, hogy cigarettát vásárolnak és a morális pánikot kiváltó nadrágviselés. A következőkben a 19. század leghíresebb magyarországi prostituáltgyilkosságának tudósításaiból kiindulva ismertetjük a kor nőellenes sztereotípiáit: miképp rettegtek a kiszolgáltatott „gyengébbik nemtől” a minden hatalommal bíró férfiak?
Különös kiabálásra figyeltek fel 1885. április 2-án, délután 16 óra 30 perc körül a budapesti Koronaherceg utca 8-as számú házának lakói és a járókelők. A Koronaherceg utcát a Váci utcával összekötő átjáróház, a Haris bazár egyik lakásából borzalmas sikoltozást lehetett hallani. Az ablakok nyitva voltak, a földszinti boltokban vásárlók és az otthon tartózkodó szomszédok felfigyeltek a lármára. A két szoba, konyhás, előszobás ingatlan két bejárattal rendelkezett. Főbérlője, dr. Altmann Móric orvos, az előző év decemberétől az egyik szobát bérbe adta egy fiatal nőnek, Végh Veronának. A két lakrészt szekrénnyel és posztóval választották el egymástól. A szóban forgó áprilisi délutánon Verona édesanyja, aki egyébként napszámosként dolgozott, meglátogatta a lányát – mindössze néhány perccel a rémséges jajveszékelést követően. Az ajtónál vérfoltokat vett észre, rossz érzése támadt, nem mert egyedül bemenni, ezért megkérte a szomszédot, kísérje el. A lakásba lépve az asszonyok két brutálisan megsebesített női testet fedeztek fel: egyikük Végh Verona volt, a másik a néhány hete nála tartózkodó, mindössze nyolcéves unokahúga, Buday Róza.
Az Egyetértés című lap 1885. április 3-i tudósítása szerint a helyszínen minden vérben úszott, a padló, a szőnyegek, sőt a mosdótál is. Kettős gyilkosság történt, méghozzá a belváros közepén, fényes nappal. „Ma délután a főváros legélénkebb helyén, a belváros közepén oly páratlan vakmerőséggel és kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság történt, minő már rég nem foglalkoztatta Budapest szenzációkhoz szokott közönségét. Az eset hasonlít a Steiner Katalin-féle híres bécsi gyilkossághoz, a mennyiben az egyik áldozat szintén a demimonde-hoz tartozott, de borzalmasságban túlszárnyalja” – állítja a hírlapíró. A tettes mindkét lány nyakát elvágta, mellkasukat, hasukat felhasította, különös kegyetlenséggel végzett áldozataival.
A brutális gyilkosság híre futótűzként terjedt a lakosság körében, a Budapest című lap tudósítója szerint a belváros lakói megdöbbenve adták szájról-szájra a rémtörténetet. Az utcát és a ház folyosóit ellepték a bámészkodók, s csak a kiérkező rendőrök határozott fellépése akadályozta meg, hogy a felzaklatott tömeg feldúlja a tett színhelyét. A holttesteket hordozható kosárban a Rókus kórházba szállították, a lakást lepecsételték, s már aznap este megkezdték a nyomozást. A Pesti Napló beszámolt arról, hogy az éjszaka folyamán a hatóság emberei egyebek mellett kihallgatták Luzsetics Olga „prostituált nőt” és egy bizonyos Nagynét, akinek a Lipótvárosban volt bordélyháza. A helyszínen talált feljegyzések és névjegyek alapján világossá vált, hogy a két nő kapcsolatban állt Veronával.
🔒 Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!