A Horthy-rendszer félhivatalos ideológiája mellett már a kezdetektől felnőtt egy radikális mozgalom, amelyik kevesellte a frázisokból következő tetteket, és még „keresztényibb-nemzetibb” alternatívát ígért. A Bethlen Istvántól Prohászka Ottokáron át Gömbös Gyuláig ívelő színskála árnyalatait elemezzük az alábbi cikkben.
A két világháború közötti Horthy-rendszer jellegével kapcsolatban régi diskurzus zajlik a történészek és a közszereplők között is. Ennek középpontjában rendszerint az a kérdés áll, hogy mennyiben tekinthető demokratikusnak, illetve mennyiben mutat inkább diktatúrákra jellemző berendezkedést a kormányzó nevével fémjelzett történelmi periódus. Kétségtelen, hogy választások útján hivatalba lépő, többpártrendszerű törvényhozással rendelkező rezsimről volt szó, amelyben azonban a rendszert működtető kormánypárt nem volt demokratikus eszközökkel (parlamentáris választások útján) leváltható; az államfőnek széles jogkörei voltak a végrehajtó hatalommal szemben; nem volt függetlennek tekinthető az igazságszolgáltatás; korlátozottan, de érvényesültek alapvető szabadságjogok; megjelenhettek ellenzéki sajtótermékek stb. Mindezek alapján a legtöbb elemző összességében tekintélyuralmi, autokratikus jellegű berendezkedésnek minősíti a Horthy-rendszert.
Több vonás is megkülönbözteti a nyugat-európai liberális demokráciáktól, de bizonyosan még több a totális, egypártrendszerű diktatúráktól. Egy dologban viszont részben az utóbbiakhoz hasonlítható. A Horthy-rendszer rendelkezett legalábbis félhivatalosnak tekinthető ideológiával, amelyet „keresztény-nemzeti” gondolatnak neveztek, ennek alapelemeit folyamatosan hangoztatták, értékeit a társadalomban meghatározónak minősítették – viszont kétségtelen, hogy nem kívánták erőszakos eszközökkel úgy a lakosságra kényszeríteni, mint ahogy az terrorra épülő diktatúráktól megszokott. Alábbiakban ezen „keresztény-nemzeti” ideológia általános ismertetésére, valamint mérsékelt és szélsőséges változatainak megkülönböztetésére teszek kísérletet.
Belső ellenség
A rendszer meghatározó politikai pártjai (például Bethlen István 1922-ben létrehozott Egységes Pártjától a harmincas években átszervezett és átnevezett kormánypártokig) több-kevesebb rendszerességgel önmeghatározásként fogalmazták meg a „keresztény-nemzeti” gondolatot, de a jelző mindkét elemét és összekapcsolt változatát számos párt, illetve társadalmi-közéleti tevékenységet folytató egyesület és mozgalom hangoztatta. Az ideológia forrásvidékei az 1918 előtti rendszer jobboldali, konzervatív és nacionalista kritikáiban jelölhetők meg, amelyeket a világháborús vereség, az első köztársaság, a proletárdiktatúra, illetve a trianoni békeszerződés sokkoló hatásai érleltek sajátos eszmerendszerré 1919 végén, illetve 1920 folyamán.
Ellentétben más ideológiákkal, a „keresztény-nemzeti” gondolat esetén nem beszélhetünk kánonként használt „alapműről”, vagyis egy személy által rendszerbe, önálló könyvbe vagy politikai programfüzetbe foglalt, a politika és a társadalom számára útmutatásként használható gondolati elemekről. Ugyanakkor több olyan, meghatározó jelentőségű történetpolitikai esszé, röpirat és pamflet született a Tanácsköztársaságot követő útkeresés lázas hónapjaiban, melyek szerzői kimondatlanul egy effajta elméleti alapvetés céljával próbálták megmagyarázni a sorozatos nemzeti tragédiákként érzékelt folyamatot, és a „mi történt?”, a „hogyan történhetett?”, illetve ebből következően a „hogyan tovább?” kérdéseket átfogó igénnyel kívánták megválaszolni. Különösen ilyenek voltak a jezsuita „sajtóapostol”, Bangha Béla Magyarország újjáépítése és a kereszténység, illetve a történész Szekfű Gyula Három nemzedék című 1920-ban megjelent munkái, melyek nemcsak rövid, hanem hosszabb távon is meghatározták a két világháború közötti Magyarország szellemi arculatát, a társadalmat jellemző gondolkodásmód irányait. Fontos még kiemelni Prohászka Ottokár székesfehérvári katolikus püspök tevékenységét, aki nem írt az előzőekhez hasonló terjedelmű és átfogó igényű művet, viszont energikus közszereplőként beszédek és publicisztikai írások sorozatában meghatározó módon járult hozzá az ideológia kiérleléséhez, pontosabban ahhoz, hogy érthető és kompakt magyarázatot adjon az akkori közelmúltban történtek értelmezéséhez, eszmei alapok, fogódzók kialakításához…
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!