Horthy István 1942-es repülőszerencsétlensége megrázta a korabeli közvéleményt és a pilóta bajtársait, akik rögtön magyarázatot és felelősöket kerestek. Vajon a németek akarták eltenni láb alól? Esetleg nem megfelelő állapotban szállt gépre? Jelen cikkben végig vesszük az érveket és ellenvetéseket.
Ezerkilencszáznegyvenkettő augusztus 27-én Kenderesen kísérték utolsó útjára Horthy István kormányzóhelyettest, aki egy héttel korábban a keleti fronton, egy vadászpilóta-bevetés első perceiben V-421 jelzetű, Re-2000 típusú repülőgépével az Ilovszkoje-Nyikolajevka körüli erdőség egyik horhosába (vízmosta mélyedés) csapódott, és életét vesztette.
Váratlan halálát számos gyanakvásra okot adó körülmény övezte: egyrészt gépe nem légiharcban, hanem még magyar hadsereg fennhatósága alatt álló területen zuhant le, egy körívből indokolatlanul élesen levágott balforduló közben, amire nehéz magyarázatot találni. Másrészt a kormányfő, az államfő, a Magyar Honvéd Vezérkar Főnöke és a honvédelmi miniszter ellenjegyzésével már megérkezett a frontra a parancs, ami Horthy Istvánt eltiltotta a további repülésektől, és csapatlátogatásokra rendelte az arcvonal mögött. Augusztus 20-án már nem kellett volna bevetésre indulnia.
A szerencsétlenség után szinte azonnal számos vélekedés terjedt el a fronton és a fővárosban is Horthy István halálának okairól – ezek különböző variánsai és kombinációi évtizedek múlva is erősen élnek a történeti közbeszédben.
A Szent-István napi mulatozás
Már a legelső napokban közszájon forgott a szóbeszéd a magyar fővárosban, hogy a kormányzóhelyettes halála előtti este, augusztus 19-én a neve napját ünnepelte pilótatársaival, s másnap alkoholos befolyásoltság alatt szállt gépbe. Ennek cáfolataként a kezdetektől ellenérvként említették családtagok és pilótatársak is, hogy Horthy István református volt, nem augusztusban, hanem decemberben tartotta névnapját. Ennél fajsúlyosabbak az I/1. vadászrepülő század azon pilótáinak visszaemlékezései, akik vele együtt vettek részt az említett, előző esti, vacsora utáni kártyapartin. Csukás Kálmán őrmester, osztályparancsnok, kormányzói kihallgatáson jelentette ki, hogy a Horthy István lezuhanása előtti estén senki nem fogyasztott alkoholt. Szabó Mátyás századparancsok ugyanezt állította 1999-ben megjelent emlékiratában. Tény, hogy a kormányzóhelyettes feletteseként mindkettejüknek elemi érdeke volt tagadni, ha az ország második közjogi méltósága tetemes alkoholfogyasztásba torkolló ünnepség után szállt hajnalban gépbe és indult bevetésre az ő parancskiadásukat követve.
Egybecsengő állítások
Állításuk egybecseng azonban a többi szemtanú emlékeivel: Pirithy Mátyás főhadnagy, szintén az augusztus 19-i kártyatársaság tagja, a feltételezést is felháborítónak tartotta, hogy ittak volna a hajnali bevetés előtti estén, Farkas György, a kormányzóhelyettes tisztiszolgája naplójában pedig azt említette meg, gazdája egy üveg pálinkával indult kártyázni a parancsnoki sátorba, hátha valaki fel akarja köszönteni a névnapja alkalmából – de bontatlan flaskával tért vissza a szálláshelyére. Ugyanő másnap hajnalban is nyomon követte gazdája ébredését, elindulását, felszállását. Naplójában is, későbbi visszaemlékezéseiben is, egy hajnali ébredéstől természetesen fáradt, de bevetésre kész, jókedvű kormányzóhelyettes alakját idézte fel. Ortutay Tivadar, Horthy István orosz tolmácsa – kassai elhárítótiszt, aki legnagyobb valószínűséggel legfőképp ebben a minőségében kísérte el a kormányzóhelyettest is frontszolgálatára – egy faházon osztozva vele, szintén azt állította, hogy nem volt szó hosszú ünneplésről, az ifjabb Horthy korán hazaért utolsó bevetése előtti este. Horthy állandó kísérőpilótája, Nemeslaki Zoltán őrmester hosszú élete folyamán szintén sokszor adott interjút az augusztus 20-i felszállást felidézve. Mindannyiszor rágalomnak és legendának nevezte az előző esti dorbézolás motívumát, kipihentnek, aktívnak emlékezett parancsnokára a bevetés reggelén.
Természetesen számos árnyalata létezhetett az alkoholfogyasztásnak, a jelképes koccintástól a hajnalig nyúló poharazásig, és bármelyik torzítható az utóbbi végletté. Az azonban egyértelmű a fentiekből, hogy nem a kormányzóhelyettes közvetlen környezetéből indult a szóbeszéd, nem azoktól, akik látták előző este vagy aznap reggel. Egyetlen ennek – látszólag – ellentmondó adatot ismerünk: Szakály Sándor történész Kéri Kálmántól kapta kölcsön egy időre annak a Szabó László vezérőrnagynak a frontnaplóját, aki a kormányzóhelyettest protokolltisztként kísérte frontszolgálatára.
Ő valóban azonnal, a balesettel egyidőben azt jegyezte fel naplójában, hogy a pilóták nagy mennyiségű alkoholt fogyasztottak előző este, ez vezetett Horthy István lezuhanásához.
Csakhogy Szabó az említett napokban nem a kormányzóhelyettes állomáshelyén tartózkodott, Ilovszkojéban, hanem az attól légvonalban mintegy 100 kilométerre északra fekvő Jablocsnojéban, mivel – budapesti felettesei tudta nélkül – átvette a III. hadtest 6. könnyűhadosztályának ideiglenesen megüresedett parancsnoki posztját. Többek között azért, mert egybehangzó emlékezések szerint személyesen sem ápolt jó viszonyt Horthy Istvánnal, aki mellé szolgálatra rendelték. Kéri Kálmán 1994-ben elhunyt, Szabó László vezérőrnagy általa megőrzött naplója feltehetően rokonságának vagy ismeretségi körének magántulajdonú dokumentumaként vár újra felfedezésére.
A német merénylet elmélete
1942 késő nyarán, legvalószínűbben Farkas György tisztiszolgára visszavezethetően, terjedt el Budapesten az a vélekedés, hogy valamelyik német titkosszolgálati szerv szabotázsakciója idézte elő a magyar kormányzóhelyettes halálát. Ennek ellentmondani látszanak Adolf Hitler 1942. augusztus 28-án, vinnyicai főhadiszállásán ebéd közben elhangzott szavai, melyeket Martin Bormann birodalmi miniszter jegyzett fel. A német vezető sajnálkozását fejezte ki a magyar kormányzóhelyettes halála miatt, belpolitikai zavaroktól tartva, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja Magyarország háborús részvételének intenzitását…
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!