ℹ️ Kedves Olvasónk! Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük fizessen elő vagy vásárolja meg az aktuális lapszámot.
A honfoglalás után a magyarok hadjáratai messze túlmutattak a Kárpát-medence határain. Az eisenachi csata is annak a korszaknak a része, amikor a magyar könnyűlovasság gyorsasága, harcmodora és kiszámíthatatlansága komoly kihívás elé állította Európa seregeit. De mi történt valójában ebben az ütközetben, amelytől egykor egész Európa tartott, és mit árul el mindez a magyarok 10. századi hadjáratainak valódi erejéről?
Őseink már a honfoglalás előtt és alatt is bekapcsolódtak a nyugat-európai államok közötti harcokba, hadjárataik során pedig természetesen zsákmányt is szereztek, a későbbi, elsősorban rablóhadjáratoknak tekintett akcióik pedig sokáig legalább annyira szolgálták az esetleg támadni szándékozó szomszédos hatalmak meggyengítésének célját is.
Jó példa minderre a 908. augusztus 3-án vívott eisenachi csata. Egy évvel korábban, 907 júliusában a honfoglalók Pozsonynál döntő vereséget mértek a keleti frank király támogatását is maga mögött tudó Luitpold bajor őrgróf nagy seregére, amelynek célja a kárpát-medencei „betolakodók” kiűzése, de legalábbis móresre tanítása lett volna.
Az eisenachi csata élénken él a magyar történelmi emlékezetben a mai napig, miközben az egy évvel későbbi, eisenachi csatának sokan a létezéséről sem tudnak.
Pedig a Szászországban, Burghard őrgróf szintén „válogatott lovagokból” álló serege ellen aratott győzelem katonai értelemben nem volt kisebb haditett, a diadal mértéke is hasonló volt, a források szerint az őrgróf mellett más főurak, valamint egy püspök is holtan maradt a csatatéren. A nyugati sereg szétverése védtelenül hagyta a közeli tartományokat a magyarok előtt, akik éltek is a lehetőséggel, majd a következő néhány évben hadjáratok sorát vezették a Keleti Frank Birodalom területére.
Ha ragaszkodunk a hagyományos felosztáshoz, akkor az eisenachi csatát a kalandozó magyarok első nagy győzelmeként könyvelhetjük el, de közben azt se felejtsük el, hogy a birodalom „felprédálása” egyben egyfajta preventív védekezési stratégiának sem volt utolsó, hiszen a kifosztott vidékekről senkinek nem volt elegendő ereje offenzívát indítani a rettegett magyarok ellen.
Szeretné rendszeresen olvasni a History Magazin tartalmait? Vásárolja meg az aktuális lapszámot, vagy válassza az előfizetést. Ez utóbbi a legkényelmesebb, leggazdaságosabb módja annak, hogy mindig kéznél legyen a legújabb lapszám!
