Az Alexandriai Könyvtár az ókori világ legnagyobb tudástáraként számon tartott intézmény, amelynek megépítése és felvirágoztatása a Ptolemaiosz-dinasztiának volt köszönhető. A szellemi kincstár Kr. e. 3. században épült, az azt követően évtizedekben pedig tudósok sokaságát vonzotta magához.
A Muszeionként vagy Múzsák Templomaként is emlegetett könyvtár megépítésének ötletével kapcsolatban nincs konszenzus a tudósok között: sokan I. Ptolemaiosz Szótérnek, a Ptolemaiosz-dinasztia első fáraójának tulajdonítják az ötletet, míg mások sokkal inkább a fáraó tanácsadójának, Phaleroszi Démétrioszénak. A közel 300 éven át uralkodó Ptolemaiosz-dinasztia görög gyökerekkel rendelkezett, amelynek hatására Egyiptom, kiváltképpen Alexandria a görög kultúra jelentős központjává vált. A Ptolemaioszoknak nagyratörő terveik voltak a várossal, ezért hatalmas erőforrásokat áldoztak Alexandriára és a könyvtár megépítésére is. A Földközi-tenger partvidékén fekvő települést még I. Ptolemaiosz tette meg fővárosának Kr. e. 305-ben, amely nemcsak kereskedelmi, hanem irodalmi, művészeti és filozófiai központként is működött.
A fáraó a könyvtár felépítéséhez első lépésként felkérte Démétrioszt, hogy állítsa össze a világ legnagyobb írott művekből álló gyűjteményét, amelynek hatására kutatók sokasága indult útnak, hogy átfésülje az ismert világot írott művek után kutatva. A keresés sikeresnek bizonyult, mivel olyan szerzőktől szereztek meg, illetve másoltak le műveket, mint Arisztotelész, Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész. Az építészetileg is kiemelkedő jelentőségű könyvtárban az ókori görög világ művei mellett szép számmal voltak megtalálhatóak Indiából és Perzsiából beszerzett vagy lemásolt iratok is. A hatalmas tudásmennyiség tárolását az Alexandriai Könyvtár egyedül nem tudta ellátni, ezért építettek mellé egy tárintézményt is, amely a Szerapeum nevet viselte. I. Ptolemaiosz nem élte meg nagy művének elkészültét, ugyanis még az építkezések alatt, Kr. e. 283-ban elhunyt. A történészek szerint az Alexandriai Könyvtár Kr. e. 284 és Kr. e. 246 között nyílhatott meg, amelynek lebonyolítása már az elhunyt uralkodó fiára, II. Ptolemaioszra hárult. Megépítését követően az intézmény hosszú éveken át virágzott; a felhalmozott tudásmennyiség mellett lenyűgöző kertjei és olvasótermei pezsgő szellemi és kulturális életnek adtak otthont.
Az Alexandriai Könyvtár hanyatlása még a Ptolemaiosz-korban elkezdődött, amikor VIII. Ptolemaiosz Kr. e. 145. körül egy utódlási harc részeként az összes külföldi tudóst kiutasított Egyiptomból. Az azt követő évtizedek sem hoztak nyugalmat Alexandriának, a hatalmi harcok miatt kialakult polgárháborús helyzet szinte a mindennapok részévé vált.
Az első fizikai pusztító hatás Kr. e. 48-ban érte a könyvtárat, amikor Julius Caesar a vele szövetségben lévő Kleopátra védelmére Egyiptomba hajózott, ahol megütközött a trónkövetelő XIV. Ptolemaiosszal. Az összecsapás során a rómaiak, annak érdekében, hogy megakadályozzák az alexandriai hajók kifutását a tengerre, felgyújtották a dokkokat. A felgyújtott kikötőről a lángok átterjedtek a könyvtárra is, maradandó károkat okozva az ikonikus épületben.
A pusztulás mértékével kapcsolatban két forrás beszámolójára támaszkodhatnak a történészek. A probléma forrása az, hogy az említett két kútfő egymástól jócskán eltérő valóságot hagyott az utókorra. Plutarkhosz azt állítja, hogy a könyvtár teljes egészében leégett, ezzel szemben az ifjabb Seneca szerint a kár bár óriási volt, de „csak” 40 000 tekercs vált a lángok martalékává. A történészek egy része Plutarkhosznak igazat adva azt állítja, hogy Kr. e. 1. század közepén elpusztult az Alexandriai Könyvtár, benne az ókori világ legnagyobb összegyűjtött tudástára.
Létezik azonban egy olyan narratíva is, amely szerint ugyan a Caesar katonái által okozott tűz jelentősen megrongálta a könyvtárat, az nem pusztult el teljes egészében. Későbbi források hivatkoznak a Muszeionra, ami alapján arra következtethetünk, hogy az épületet továbbra is használták, viszont a polgárháborúk során bekövetkezett rongálódás és az építmény elhanyagolása miatt az Alexandriai Könyvtár lassan, fokozatosan megszűnt.
A modern korban viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk az Alexandria Könyvtárról.
A kultikus építmény fizikai elpusztulása és a benne lévő felbecsülhetetlen értékű tudás elvesztése a mai napig foglalkoztatja az embereket. Szakmabeliek és laikusok számára egyaránt frusztráló, hogy az ókorban hatalmas jelentőséggel bíró építmény sorsáról csak korlátozott számban maradtak fent források. A tudás és az információ hiánya pedig serkentően hat különböző történetek és legendák kialakulására és elterjedésére.
Egy viszonylag széles körben ismert mítosz szerint az Alexandriai Könyvtár felégetéséért az Amr ibn al-Ász által vezetett arab hadak a felelősek. Kr. u. 642-ben az iszlám Rasidun Kalifátus meghódította egész Egyiptomot, amely során elfoglalta Alexandriát is. Egy 13. századi európai szöveg szerint az arab hódítóknak Omár kalifa megparancsolta a könyvtár elpusztítását, a benne lévő tekercseket pedig tüzelőnek használta a fürdővíz melegítéséhez Egyiptom megszállása során. A történészek egyetértenek abban, hogy ez csak egy kitalált történet, egy legenda: a középkori keresztények szüleménye, akik bizalmatlanok és ellenségesek voltak az iszlám hívőkkel és azok tanaival szemben.
Napjainkban az Alexandriai Könyvtár pusztulásával kapcsolatban nincs egységes álláspont a történészék között. Egy dolog azonban vitathatatlan: az egykori monumentális, virágzó kulturális és tudományos életnek otthont adó épületegyüttes elpusztult, magával ragadva az ókori antik tudás legjavát is.