ℹ️ Kedves Olvasónk! Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük fizessen elő vagy vásárolja meg az aktuális lapszámot.
Aba Sámuel kétszer is visszaverte III. Henrik német-római császár támadását, harmadszorra azonban már nemcsak a külső ellenséggel kellett megküzdenie. Szent István halála után kiéleződött a hatalmi harc, Aba pedig hamarosan a magyar főurak egy részével is szembekerült. Ménfőnél végül azok hagyták magára, akiknek a király mellett kellett volna harcolniuk.
Szent Istvánt halála után unokaöccse, Orseolo Péter követte a trónon 1038-ban. A velencei dózse fia ugyan nagyjából követte elődje politikáját, de a sajátos magyar viszonyokat, hagyományokat nem igazán értette, a hazai főurak helyett külföldi tanácsadókra, elsősorban Budo nevű német kegyencére támaszkodott.
Maga ellen fordította az urakat
Ez persze felbőszítette a főurakat, akik 1041-ben fel is lázadtak ellene, és Péter elkergetése után a Szent István idejében az udvar befolyásos (valószínűleg a palotaispán címet viselő) emberének számító Aba Sámuelt hívták meg a trónra. Péter III. Henrik német-római császár védelmébe menekült, aki természetesen nem tiszta felebaráti szeretetből, hanem az új királyság feletti befolyás megszerzésének szándékával, de felkarolta trónigényét.
Henrik 1042-ben és 1043-ban is sereggel vonult Magyarországra, azonban Aba Sámuel vezetésével a magyar hadak mindkét támadást visszaverték. Közben azonban a választott király is összekülönbözött alattvalóinak egy részével. Aba ugyanis megpróbálta visszaállítani a szabad parasztokra vonatkozó, István előtti jogokat, ráadásul a főurak és az egyház megadóztatását is tervbe vette.
Ezzel igen gyorsan maga ellen fordította a legnagyobb hatalmú urakat és a papságot is, így amikor 1044-ben a Győr mellett, a mai Ménfőcsanaknál található Ménfő közelében újra szembeszállt Henrikkel, serege már korántsem volt olyan erős, mint a korábbi években.
Aba Sámuel is odaveszett
A csata lefolyásáról keveset tudunk; egyesek szerint a főurak egy része nemes egyszerűséggel átállt az ellenség oldalára, mások szerint csak otthagyták királyukat a csatatéren – mindenesetre a küzdelem a német-római erők és magyar szövetségeseik győzelmét hozta. Aba Sámuel pedig néhány napon belül halott volt – nem tudjuk, hogy még a csatatéren, vagy annak közelében, menekülés közben végeztek-e vele.
Péter meghálálta a támogatást, visszaszerzett országát felajánlotta hűbérként Henriknek, sőt a német jogot is bevezette. Így persze megint nem sikerült elfogadtatnia magát a magyar urakkal, akik egy újabb, 1046-os lázadással űzték el a trónról, majd hazahívták Vazul száműzött fiait.
