Amikor Howard Carter megtalálta Tutanhamon sírjának bejáratát, a régészet hőse lett. A brit egyiptológus azonban – ahogy Toby Wilkinson rávilágít – nem ismerte el annak érdemét, akinek e történelmi felfedezést köszönhette.
Több mint száz éve, 1922. november 4-én az egyiptomi Királyok völgyében a Howard Carter brit régész által vezetett ásatás egy meredek bevágást tárt fel a völgy mélyén. A következő két nap tisztogató munkálatai során lefelé vezető lépcsősor bukkant elő, amely egy a további hozzáférést elzáró, kőtörmelékből álló falnál végződött. Ez volt az a pillanat, amelyért Carter és arisztokrata mecénása, Lord Carnarvon 15 hosszú évig gürcölt hőségben és porban. Carter azonnal sürgönyt küldött Carnarvonnak, aki a kb. 4000 kilométerre lévő előkelő otthonában, a dél-angliai Highclere-kastélyban tartózkodott: „Végre csodálatos dologra bukkantam a völgyben, egy érintetlen pecsétekkel lezárt fenséges sírra. Az Ön megérkezéséig visszatemettem. Gratulálok.”
Amikor Carnarvon november 23-án Luxorba érkezett, Carterrel együtt szorongva figyelték, ahogy a törmelékfalat lebontják, és előtűnik egy befalazott ajtónyílás. Ekkor már nem lehetett kétségük afelől, hogy mit találtak: „Az alsó részen lévő pecsétek benyomódásai sokkal élesebbek voltak, így többükön minden nehézség nélkül ki tudtuk venni a Tut.anh.Amon nevet.” A befalazott ajtónyílást annak rendje és módja szerint kibontották, hogy mögötte egy padlótól a mennyezetig mészkőtörmelékkel teli, lejtős alagútra bukkanjanak. Miközben a munkások a szűk helyen kínlódva igyekeztek megtisztítani az alagutat, egy második ajtónyílást is találtak, hasonlóképpen Tutanhamon nevét viselő pecsétekkel borítva.
November 26-án, délután 4 órakor a régész és pártfogója bejutott magába a sírkamrába. A gyertya fényénél a sötétbe pillantó Carter nem hitt a szemének: „Először nem láttam semmit, mert a kamrából kitóduló meleg levegőtől a gyertya lángja reszketni kezdett, de aztán, ahogy a szemem hozzászokott a gyér fényhez, a homályból lassan előtűntek a belső helyiség részletei: különös állatok, szobrok és arany – mindenütt arany csillogott. Egy pillanatra – ami egy örökkévalóságnak tűnhetett az ott várakozó többieknek – elállt a szavam a döbbenettől, és amikor Lord Carnarvon, aki nem bírta tovább a csendet, szorongva megkérdezte, ‛Lát valamit?’, csak ezt tudtam kinyögni: ‛Igen, csodás dolgokat.’”
Tutanhamon, a gyermekfáraó sírjának – minden idők legnagyobb régészeti leletének – megtalálása legendává vált. De a történet, ahogy Carter és Carnarvon elmesélte, és ahogy a számtalan ismétlés során rögzült, nem fedi a teljes igazságot.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!