Prága – A cseh főváros utcái telis-tele vannak régi történetekkel. Most öt kulcsfontosságú helyszínt választottunk ki, amelyek Prága históriájára világítanak rá.
1. Vyšehrad: Vár a magasban
A legenda szerint a várost Libuše fejedelemasszony alapította, aki miután találkozott egy Přemysl nevű földművessel, vele együtt megalapította a férjéről elnevezett dinasztiát, amely aztán a 14. századig uralta Csehországot. A tradíció alapján első váruk Vyšehrad (azaz „fellegvár”) lett, a városközponttól délre, nehéz bástyák gyűrűjében. A 14. században IV. Károly német-római császár jelentősen átépítette, ő egyébként az egész várost szisztematikusan átdolgozta, hogy önmagát a régi legendák örököseként állíthassa be. A vyšehradi negyedben található egy 11. századi, román stílusú, Tours-i Szent Mártonnak szentelt körtemplom és egy neogótikus bazilika is.
Ami azonban a leginkább lenyűgözi a látogatót, az a hatalmas temető, melyben számos jeles művész is nyugszik, köztük Antonín Dvořák és Bedřich Smetana zeneszerzők, valamint Alphonse Mucha festő és illusztrátor, akinek csodálatos art nouveau alkotásait még a mai reklámokban is gyakorta felhasználják. A temető tulajdonképpen a 19. századi Prága ki-kicsodája, tükrözve a kor nemzeti hovatartozásra vonatkozó eszméit: akit ide temettek, inkább szerette volna, ha csehnek tekintik és nem a Habsburg Birodalom állampolgárának. A látvány a városra és a folyóra egyaránt lebilincselő, madártávlatból szemlélhető meg Prága fokozatos fejlődése.
2. Emmauszi-kolostor: Kulturális mozgalom születik
Ezt a 14. századi építményt Szláv-kolostor elnevezéssel is ismerik, s nem csupán a szépsége miatt érdekes, hanem mert sokat elárul IV. Károly szláv kereszténységgel kapcsolatos ideáiról. A császár úgy döntött, hogy új keresztény fővárossá teszi Prágát, ezért érseki székhelynek tetette meg, s számos olyan szerzetesrendet is megtelepített, melyek korábban nem voltak itt jelen. Legfőképpen meghívott egy szláv rítust gyakorló szerzetescsoportot, amelyik korábban a dalmát tengerparton élt.
Ennek eredményeként példát statuált a csehekből, s révükön a tiszta katolicizmus szláv formájával hivalkodhatott a világ előtt. Az évszázadok során számtalanszor átépített és restaurált kolostor még mindig rendelkezik olyan káprázatos 14. századi freskókkal, melyek önmagukban megérnek egy misét. Még lényegesebb, hogy szemmel látható tanúbizonyságát adják a középkori propaganda működésének és az uralkodók körmönfont mesterkedésének, mellyel úgy mozgatták a szálalakat, hogy ők minél kitűnőbbnek tűnjenek fel.
3. Középkori Újvárosháza: Megtört vallási hagyományok – és kitört ablakok
Az Emmauszi-kolostortól egy könnyed sétával elérhető a Károly-téren (Karlovo náměstí), egy különleges lépcsős tetejű épületen trónoló csodás gótikus torony látványa. A középkori Újvárosháza volt az első prágai defenesztráció helyszíne – ez az erőszakos eseménysor még kétszer bekövetkezett a következő századok során, noha nem mindig ezen a városházán. Ám ami az első alkalmat illeti: a Jan Želivský huszita pap által feltüzelt tömeg hét katolikus tanácsnokot hajított ki az ablakon, ami a reformáció egyik előzményének is tekintett huszita háborúk kezdetét jelezte.
A gyönyörű épületet 1348 körül építették, mikor IV. Károly létrehozta a prágai Újvárost, bár a szép kilátással bíró tornyot egy évszázaddal később toldották csak hozzá…
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!