A „patyolattiszta” kifejezés hallatán sokak számára a frissen mosott ruhák semmivel össze nem téveszthető illata, a ropogósra vasalt – ám meglehetősen műszálas – ingek és a szocializmus sokak számára már nosztalgikusnak ható világa ugrik be. Mi sem jelzi jobban egy cég sikerét, mint az, ha neve köznevesült, és a magyar nyelv szerves részévé vált. Kevesen tudják azonban, hogy Patyolat mögött egy rendkívül fordulatos, a 20. századi magyar történelem viharain is átevickélő cégtörténet rejtőzik.
A Patyolat története 1922-ben kezdődött, amikor Dr. Lázár és Társai cég megalapította Budapesten, a VII. kerületben a Hattyú Gőzmosodát. Az ekkor megálmodott hattyús embléma később a szocialista vállalatóriás védjegyévé vált. A Klauzál és a Dohány utca sarkán ágaskodó épületben működő tisztítót a második világháború során, Magyarország német megszállását követően a Wehrmachthoz tartozó katonai kórházak szolgálatába állították higiéniai feladatok ellátására, például ruha- és ágyneműtisztításra, valamint fertőtlenítésre.
A háború lezártával – és a szocializmus térnyerésével – a Hattyú Gőzmosodát is államosították. Az 1940-es évek végén megalakuló Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalat – a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer több hasonló „háztartási” vállalatához hasonlóan – erősen épített a női munkaerőre. A politikai vezetés által erőltetett teljes foglalkoztatottság jegyében a nők tömegesen álltak munkába, a háztartási munkák terheinek csökkentése így állami érdekké vált – azt azért érdemes hozzátenni, hogy a mosodákban stabilan uralkodó 40-45 fokos fülledt, párás levegő nem mondható kifejezetten pihentetőnek vagy könnyűnek.
A vállalat felfutását több társadalmi tényező is segítette. Annak hatására, hogy a nők egyre nagyobb arányban dolgoztak napi nyolc órában, lényegesen kevesebb idejük (és energiájuk) maradt a hagyományos házimunkára. Mivel az otthoni háztartási gépek széleskörű elterjedésére még a hatvanas évekig várni kellett, a munkába (vagy munkából) siető nők a Patyolatba vitték a mosatlant.
A Patyolat malmára hajtották a vizet a szocializmusban jellemző lakhatási viszonyok is.
A lakosság jelentős része szoba-konyhás lakásokban élt, ahol a mosókonyha hiánya, valamint a kis belső terek nem tették lehetővé az otthoni mosást, illetve teregetést. A szocialista időszakban a Patyolat az állam támogatását is maga mögött tudhatta: a hatvanas években minden lakosság által az állami mosodában elköltött 1 forinthoz 4 forintnyi állami támogatás társult. Ezzel a magyar állam a társadalomban gyakorlatilag mindenki számára lehetővé tette ezt a szolgáltatást. Az „siker” ellenére a vállalat soha sem számított egyeduralkodónak: a másodlagos gazdaságban és a kisiparban mindvégig léteztek maszek mosodák.
A Patyolat fénykora – és a mosodahálózat legnagyobb kiterjedése – a nyolcvanas évek első felére tehető, amikor több mint 1200 felvevőhellyel és több mint 200 vegytisztitó szalonnal rendelkeztek. A még 1952-ben alapított Fővárosi Patyolat egymaga (!) mintegy 3500 munkást foglalkoztatott egyszerre. A kelenföldi mosoda fénykorában napi 30 tonnányi fehérnemű mosását is le tudta bonyolítani, ami egész Közép-Európában egyedülálló volt.
Az 1980-as évek végétől – az állami támogatás beszüntetése és a háztartási gépesítés széleskörű elterjedése miatt – a Patyolat jelentősen vesztett egykori erejéből, a drasztikus áremelkedés és az otthoni mosás hétköznapivá válása miatt a vállalat elkezdett zsugorodni. A rendszerváltás tovább tépázta az egykor országos ismertséggel rendelkező céget: a felvevőhelyekként szolgáló üzleteket eladták, helyükön kocsmák és butikok nyíltak.
Az 1985-ben alapított Harmat Szalon Leányvállalatból (amely 1990-ben kft.-vé alakult) kiindulva a Patyolat márkanév megmenekült, és átlépte az ezredfordulót. Mivel ma a lakosság alig néhány százaléka viszi rendszeresen mosodába a ruháit, a cég komoly profilváltáson ment keresztül: ma már döntően a szállodák, az egészségügy és a vendéglátás ipari tisztítási igényeit szolgálja ki.
A Patyolat története jól tükrözi, hogy Magyarország az elmúlt 100 évben milyen gazdasági és társadalmi változásokon ment keresztül: a polgári gőzmosodából hatalmas, egész országra kiterjedő államosított csúcsvállalkozás lett, amely ugyan megsínylette a privatizációt, egy elhivatott befektető révén – és némi profilváltás következtében – a mai napig jelen tud lenni a piacon.
A rovat támogatója
(új lapon nyílik)
