BÁV: Generációkon átívelő értékek

Egy cég, amely túlélt háborúkat, rendszerváltásokat – és közben segítette túlélni a családok értékeit is. A BÁV-ban felgyűlt tudás és tapasztalat a 21. században is pótolhatatlan.

Ha az lenne a kérdés, hogy melyik Magyarország legrégebbi, jogfolytonosan működő vállalkozása, a legtöbben valószínűleg valahol a 19. század második felében alapított cégek környékén keresgélnének. De egy évszázadot tévednének. Ezt a címet ugyanis a ma BÁV Aukciósház és Záloghitel Zrt. néven működő, de egykor Első Magyar Királyi Zálogház néven alapított cég tudhatja magáénak.

A cég története természetesen mélyen össze is fonódott a magyar történelem fordulópontjaival, dicsőbb és sötétebb korszakaival, és egyben példázat is a generációkon átívelő bizalomról, az értékek megőrzéséről, túlélésről, illetve különböző modernizálási kísérletekről.

„A vállalatnak gazdasági helyzetekhez és fogyasztói igényekhez kellett alkalmazkodnia, miközben az alapvető szolgáltatásaink ma is érvényesek és keresettek – mondja Pintye László, a BÁV jelenlegi vezérigazgatója. – Különösen fontos értéknek tartom azt a tudást, amely generációról generációra halmozódott fel a cégnél. Vannak kollégáink, akik évtizedek, akár negyven éve dolgoznak a BÁV-nál, miközben a Becsüs Akadémián folyamatosan képezzük a következő szakember-generációkat. Így a tapasztalat nem vész el, hanem tovább öröklődik és folyamatosan bővül.”

Intézményesített segítség

A modernizálási kísérletek közül rögtön az elsőnek köszönheti a cég a megalapítását. Miközben a 18. század végére Nyugat-Európában már évszázados hagyományai voltak a modern bankrendszer egyik előfutárának tekinthető záloghitelezésnek, addig a Magyar Királyságban még nem létezett ezzel foglalkozó intézmény. Akinek gyorsan pénzre volt szüksége, magánhitelezőktől, uzsorásoktól kaphatott kölcsönt – gyakran nagyon rossz feltételek mellett.

Mária Terézia királynő (1740–1780) ezt az áldatlan állapotot igyekezett orvosolni az 1773. augusztus 23-án a bécsi Dorotheum mintájára megalapított Első Magyar Királyi Zálogház felállításával.

A kezdetben pozsonyi székhelyű intézmény szabályozott keretek között, 6 százalékos kamatra adott záloghitelt a letétbe helyezett értéktárgyakért. És ez azt jelentette, hogy az ország történetében először, intézményes formában kaphatott kölcsön az államtól az, akinek szüksége volt rá.

Az új szervezet helye is jól követte a változó viszonyokat: a zálogház még 1787-ben Budára, 1802-ben pedig már az egyre inkább a Magyar Királyság pénzügyi, gazdasági központjává váló Pestre költözött. A 19. század második felében pedig már országos fiókhálózat is kialakult, mutatva, hogy a szolgáltatásokra egyáltalán nem csak Pesten volt igény.

A BÁV elődje közben egy új formáját is bevezette az értékesítésnek: a nyilvános árveréseket. A 19. század második felében már rendszeres heti aukciókat tartottak a fővárosi központban, megalapozva ezzel a későbbi műkincsaukciók kultúráját is.

Századfordulós aranykor

Ugyan időközben – például a takarékpénztárak formájában – konkurense is lett a cégnek a banki szolgáltatások területén, a fejlődés töretlen volt. Ennek szimbóluma lett az Első Magyar Királyi Zálogház 1903-ban átadott, impozáns központja a budapesti Kinizsi és a Lónyay utca sarkán, amely egyszerre szolgált „ügyfélszolgálatként”, raktárként, illetve adminisztrációs központként is, miközben árverésekre alkalmas termekkel is rendelkezett.

De a BÁV története sohasem csak az üzleti sikerekről szólt. Hanem egyebek mellett a bizalomról. Jó példa erre, hogy amennyiben a zálogba helyezett értéktárgyakat a tulajdonos nem tudta kiváltani, de az árverésen a becsült értéknél drágábban keltek el, a zálogház a különbözetet (saját költségei és a kamatok levonása után) kifizette a tulajdonosnak. Jellemző történet az is, hogy egy bárónő legértékesebb ékszereit az újonnan megnyitott központban tartotta, hogy biztonságban tudja azokat – ezért a szolgáltatásért megérte neki fizetni a kamatokat is.

„A BÁV egyik legnagyobb értéke a bizalom. Generációk ismerik a márkát, és ez olyan örökség, amelyet a 21. században is meg kell őriznünk. Ugyanakkor ma már egészen más környezetben kell ezt a bizalmat újra és újra megszerezni. A digitális térben rengeteg márka és szolgáltatás versenyez az emberek figyelméért, ezért egy nagy múlt önmagában nem jelent garanciát a jövőre” – fogalmaz Pintye László.

Viharos idők

Nem csoda tehát, ha a cég jelképes szerepet kapott a történelmi Magyarország összeomlását hozó eseménysorban is. Az 1920-ban létrehozott Állami Árverési Csarnokban tartották meg 1920 őszén az úgynevezett Nemzeti Vagyonmentő Vásárokat, amelyeken néhány nap alatt a Magyarországtól elcsatolt területekről elmenekültek 1218 vagyontárgyát árverezték el közel 4 millió korona értékben – ezzel fontos segítséget nyújtva a menekülteknek az újrakezdéshez.

Az akkori résztvevőket talán kevésbé érdekelte a tény, hogy ez volt egyben Magyarország történetének első kizárólag művészeti aukciója is, de visszatekintve, mindenképpen fontos mérföldkőnek számított a hazai műkincskereskedelem történetében és fejlődésében.

A két világháború között aztán a cég a Postatakarékpénztárral egyesülve működött tovább, de itt persze még korántsem volt vége a fordulatoknak. 1948-tól immár Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalat néven működött tovább, a profil pedig kibővült a bizományi értékesítéssel is. A máig is használt BÁV (Bizományi Áruház Vállalat) nevet 1951-ben kapta a cég, 1957-től pedig már a jól ismert, a milói Vénuszt ábrázoló logó is megszületett.

Természetesen az államszocializmus kora egész más kihívásokat tartogatott, mint például a bárónők ékszereinek kezelése.

Azonban a BÁV ekkoriban is igyekezett fontos értékmegőrző, értékközvetítő szerepet betölteni generációk és társadalmi rétegek között. A cégnek pedig saját munkatársainak nemzedékei és a változó rendszerek, gondolkodásmódok között kellett folyamatosan fenntartania örökségét és szakmai tudását.

Új kor, régi tudás

Ez a kihívás a rendszerváltás után is megmaradt. Az 1991-ben részvénytársasággá alakult Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. 1997-ben a tőzsdén is megjelent, ma pedig három fő területre fókuszál: záloghitelezés, kereskedelem, utánpótlásképzés.

Utóbbi különösen jelentős, mert egyre inkább digitálissá váló világunkban a tárgyaknak, műtárgyaknak, személyes értékeknek legalább olyan fontos szerep jut, mint korábban, viszont a felbecslésükhöz, kezelésükhöz és értékesítésükhöz szükséges tudás és tapasztalat egyre szűkösebben áll rendelkezésre.

„Közgazdászként és marketingszakemberként különösen izgalmas szakmai kihívásnak tartom egy ilyen múltú vállalat vezetését. Egy több mint 250 éves cég esetében egyszerre kell érteni, mi az, ami időtálló és megőrzendő, és felismerni azokat a pontokat, ahol szükség van változásra” – mutat rá Pintye László, aki legfontosabb feladatának a növekedési pálya fenntartását, és közben a megújulási irányok tudatos kijelölését tartja.

Ez garantálhatja ugyanis azt, hogy a vállalat értékei és szolgáltatásai a következő generációk számára ugyanúgy relevánsak maradjanak, mint az eddigieknek.

„A következő időszak egyik fontos feladata ezért a digitális fejlődés. A BÁV-nak ott és úgy kell jelen lennie, ahogyan a mai és a következő generációk tájékozódnak, vásárolnak és szolgáltatásokat vesznek igénybe. Közben meg kell őriznünk azt a szakértelmet, személyességet és megbízhatóságot, amelyre a márka több mint 250 éve épül” – teszi hozzá a vezérigazgató.

Az mindenesetre biztos, hogy ahogy egy régi, értékes tárgy, úgy egy értékeit őrző vállalat is hidat tud képezni korok és generációk között. Az BÁV pedig pontosan ezt teszi, hiszen Mária Terézia korától a 21. századig ívelő története nemcsak lebilincselő, de egyben az ország és a magyar társadalom változásainak látlelete is.

Címlapkép: BÁV üzlet Budapesten, Erzsébet (Lenin) körút 23. A fotó 1957-ben készült. Forrás: Fortepan / Uvaterv