Kommunistának bélyegezték, csak mert Moszkva felé is tájékozódott Patrice Lumumba, kongói miniszterelnök, akinek ásványkincsekben gazdag országát a „függetlenség” elnyerése után is kizsákmányolták volna a nyugati vállalatok. Eisenhower elnök ezt kívánta: „bárcsak esne egy krokodiloktól hemzsegő folyóba”, de végül egy kénsavval teli hordóban végezte.
A belga hatóságok egy igencsak furcsa házkutatást tartottak 2016 januárjában. Egy emberi fogért szálltak ki, s azt megszerezve dolguk végeztével távoztak. A belga szövetségi államügyészség a „tárgyat” lefoglalta, majd évekig magánál tartotta, anélkül, hogy bármilyen vele kapcsolatos nyomozati tevékenységet végzett volna. A fog aranykoronával rendelkezett, de természetesen a nemesfém értéke nem indokolta volna az akciót. A forgalomból való kivonás e sajátos módját egyedül a belga állam számára kínos körülmények magyarázták. Ugyanis egykori gyarmatuk, Belga Kongó függetlenné válása utáni első miniszterelnökének, az 1925-ben Kasai tartományban egyszerű családban született, szakszervezeti vezetőből politikussá lett Patrice Émery Lumumbának az egyetlen megmaradt foga, sőt az egyetlen dolog volt, ami a testéből megmaradt, s ezt süllyesztették egy páncélszekrény mélyére.
Brüsszelnek jó oka volt rá, hogy öt és fél évtizeddel Patrice Lumumba meggyilkolása után se derüljön fény e politikailag motivált gaztett minden részletére. Gérard Soete egykori belga csendőr „helyezte biztonságba” a fogat, pár nappal azután, hogy a kongói miniszterelnököt szakadár katangai katonák kivégezték és elföldelték. Soete parancsa úgy szólt, hogy töröljön el minden nyomot, így kiásatta a holttestet, s a helyi rézbányászatot kezében tartó belga vállalat, az Union Minière du Haut Katanga által használt kénsavban feloldotta. Mivel a savat tartalmazó hordó nem volt eléggé nagy, Soete társaival feldarabolta a holttestet, és ekkor húzta ki titokban Lumumba fogát és tartotta magánál. Hiába a holttest eltűntetése, magát a gyilkosságot letagadni nem lehetett. Hivatalosan csak három héttel a tett után erősítették meg a halálhírt. Először a tetthely melletti település lakóira próbálták kenni a felelősséget, majd ennek kudarca után a Kongóból pár nappal a függetlenség elnyerése után kivált Katanga miniszterelnöke, Moise Tshombea (Csombe) részletekbe nem belemenve egy állítólagos szökési kísérlet közben Lumumbát eltaláló golyóval magyarázta a miniszterelnök halálát. Évtizedekig ez maradt a hivatalos verzió, annak dacára, hogy már a kezdetektől komoly kételyek merültek fel valóságtartalmát illetően.
Fogat – miért is?
Az időközben íróvá lett Soete már az 1970-es évek végén megjelentetett egy regényt Lumumba meggyilkolásának történetéről, ahol magáról egyes szám harmadik személyben beszélve sok fontos részlettel szolgált, de a műfaj sajátosságai miatt erre nem sokan figyeltek fel. A következő két évtizedben azonban egyre inkább megnyílt az őt kérdezőknek, egy német forgatócsoportnak meg is mutatott két fogat, valamint szót ejtett két ujjról is, azokat azonban senki nem látta. Egy belga szociológus, Ludo De Witte előtt pedig az eset minden további részletét feltárta. De Vitte 1999-ben Le meurtre de Lumumbacímmel alapos tényfeltáró munkát publikált, amely nagy botrányt kavart Belgiumban, de nemzetközi szinten is. A belga parlamentben tényfeltáró bizottság alakult. Ennek nyomán 2000-ben a rendőrség ki is szállt a fogakért, de Soete úgy nyilatkozott, hogy azokat már az Északi-tengerbe dobta. A fogakról és az ujjakról végig, mint valami vadásztrófeáról beszélt, s ugyan nem ő gyilkolt, a saját tettét vállalva sem tanúsított megbánást. Még abban az évben meghalt, lánya, Godelieve pedig 2015-ben mutatott meg immár csak egy párnázott dobozkában tartott fogat a nyilvánosságnak, s ezek után nem sokkal már sikeres volt a lefoglalási akció.
Patrice Lumumba családja szerette volna visszakapni az egykori miniszterelnök fogát, de a belga hatóságok nem reagáltak a megkeresésre. Egyetlen lánya, Juliana a várakozást megunva 2020-ban magához Fülöp belga királyhoz (2013–) fordult az ügyben, ami végül is fordulatot vett. A fog visszaszolgáltatására végül 2022. június 20-án került sor a brüsszeli Egmond Palotában. A család kérésére nem végeztek DNS-vizsgálatot, mivel az roncsolással járt volna, a körülmények egyébként sem hagytak sok kétséget afelől, kié is volt a fog. A hazatérést ünneplő kongóiak nem is mint fogról, hanem mint testről (le corps) beszéltek, amely idegenben nem nyugodhat, ősei földjén kell örök békére lelnie. Ezért a Kongóban honos ébenfából készült koporsóba helyezett fogat először nem is a fővárosba, hanem Lumumba szülőhelyére, a katangai Onaluába, onnan politikai pályafutása kezdetének színhelyére, Kisanganiba, majd a róla elnevezett városba, Lubumbashiba és az onnan nem messze fekvő Shilatemboba, az ellene elkövetett gyilkosság színhelyére vitték, majd onnan szállították a végső nyughelyének szánt kinshasai mauzóleumba. A nemzeti hős hazatérésének jól megszervezett, egy teljes hétig tartó ceremóniája során az országban mindenhol félárbocra eresztették a Kongói Demokratikus Köztársaság zászlóit.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!