Hiába riogattak vele a rémhírterjesztők, a proletárdiktatúra nem kommunizálta a nőket, ellenben a választójog megadásával és a válás megkönnyítésével az 1918–1919-es forradalmi kormányzatok nagyot lendítettek előre a nőemancipáción. Ám az ellenforradalmi időszakban Magyarországon se maradt el az egész Európára jellemző konzervatív visszarendeződés.
A Vasárnapi Ujság 1918 novemberében képes beszámolót közölt az akkor néhány hete megalakult, az őszirózsás forradalomban főszerepet játszó Nemzeti Tanácsról. Az egyik fényképen a komoly férfiak között mindössze egy nő, a képaláírás szerint egy bizonyos Groák Ödönné látható, akiről a gondos kutatás is csak annyit derített ki, hogy a Feministák Egyesületének (FE) tagja és anyagi támogatója volt. Közéleti szereplése merőben szimbolikus volt: ő helyettesítette a Feministák Egyesülete Nemzeti Tanácsba meghívott társelnökeit, az éppen külföldön tartózkodó Bédy-Schwimmer Rózsát (1877–1948) és Glücklich Vilmát (1872 –1927). A Nemzeti Tanács harmadik női tagja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) által jelölt veterán szakszervezeti vezető Müller Ernőné (1890–1964) neve is feledésbe merült.
Ha a Nemzeti Tanács egy kézen megszámolható női úttörőit a korszak történészei sem tartják számon, nem csoda, ha a történelem iránt érdeklődő olvasóközönség szinte semmit sem tud az első világháború utáni időszak nőtörténetéről. Pedig a világháborút követő alig több mint egy év a magyarországi nőemancipáció páratlanul dinamikus időszaka volt. A forradalmak alatt a nők olyan széleskörű jogokat szereztek, melyekért már majdnem két évtizede küzdöttek – elsősorban az 1918. novemberi I. néptörvényben garantált szavazati jogot. Kivételesen magas számban vettek részt a politikai életben is, az októberi forradalom választási hadjáratától a Tanácsköztársaság alatti politikai szerepvállalásig.
A forradalmak vereségében a nőemancipáció legtöbb vívmánya is osztozott: 1919 őszétől az egy évvel előbb megnyitott jogi és mérnöki fakultások megint bezárultak a nők előtt, és az 1920 szeptemberében bevezetett ún. numerus clausus törvény egyik mellékhatásaként a budapesti egyetem orvosi karára sem vettek fel nőket egészen 1926-ig. A választójog kérdése paradox módon alakult: a magyar nők első ízben az 1920. januári nemzetgyűlési választásokon élhettek az 1918 novemberében kapott demokratikus szavazati jogukkal, már a fehérterror alatt, egy gyökeresen megváltozott, a baloldali és liberális pártoknak igencsak hátrányos politikai légkörben.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!