Madrid – Az egykori mór erődítményből idővel birodalmi központ, mára multikulturális város lett. Cikkünkben öt kihagyhatatlan helyszínre látogatunk el, melyek rávilágítanak a spanyol főváros történelmére.
1. San Antonio de la Florida kápolna: Mesteri műemlék
A Manzanares folyó partján, egymás tőszomszédságában két szerény kupolájú kápolna húzódik meg. Egyikük a San Antonio de la Florida, amelyet IV. Károly király utasítására fejeztek be 1798-ban. A Páduai Szent Antalnak dedikált kegyhely házasságban reménykedő fiatal nők tömegeit vonzza minden év június 13-án. Ám a kápolna jelentősége nem ebben rejlik. Érdemes felemelni a tekintetünket: a boltívek, homlokfalak és a kupolabelső Francisco Goya bámulatba ejtő freskóival vannak díszítve. A 18–19. századi spanyol festő angyalokat és más jeleneteket örökített meg, az egyiken Szent Antal egy halottat támaszt fel.
Goyára rendkívül nagy hatást gyakorolt Madrid napóleoni háborúk alatti francia megszállása és az 1808. május 2-i népfelkelés, amely sok későbbi munkáját inspirálta. 1828-ban, Franciaországban halt meg, de évtizedekkel később szülőhazájába szállították a maradványait, s ebben a kápolnában helyezték örök nyugalomra. Halálának 100. évfordulóján a kápolna mellé egy hű másolatot építettek, hogy az eredeti megőrzésével tegyék lehetővé a további istentiszteletet, ennek köszönhető a szokatlan kettős emlékmű léte.
2. Joaquín Sorolla múzeum: Az impresszió nyomában
Egy másik spanyol művész, akit igen nagyra tartanak hazájában, de külföldön alig ismert, Joaquín Sorolla y Bastida (1863–1923). A Valenciában született festő sok-sok évet töltött Madridban, utolsó otthona a központi Chamberí negyedben ma már lenyűgöző múzeum: személyes tárgyai, levelei, fényképei mellett több mint 1200 rajzát és festményét teszi közszemlére.
Sorolla portréi, tájképei és egyéb alkotásai ablakot nyitnak a 19. század végi, 20. század eleji spanyol mindennapokra. Epizódok villannak fel Madrid történelméből, valamint hétköznapi életképek: beteg gyermekek tengeri fürdőzése, dolgozó emberek, és így tovább.
3. Atocha pályaudvar: A spanyol vasút középpontja
Madrid legelső vasúti pályaudvarát 1851. február 9-én nyitották meg, annak a vonalnak a felavatásakor, amely a fővárostól mintegy 48 kilométerre délre fekvő kisvároshoz, Aranjuezhez vezetett. A kis állomást, melyet akkoriban Estación de Mediodíának neveztek, 1892-ben újjáépítették, immár Atocha pályaudvar néven, hogy majd Európa egyik legimpozánsabb nagysebességű vasúti hálózatának központja legyen.
Hatalmas kovácsoltvas tetőzettel fedett, pazar építmény, amelyet Gustave Eiffel közreműködésével terveztek. 1992-ben az épületet kivonták a forgalomból, fenséges csarnoka egzotikus trópusi növényeknek és egy gyémántteknősökkel teli medencének ad helyet. Az állomáson kívül annak a 191 áldozatnak a megindító emlékműve áll, akik iszlám öngyilkos merénylők bombáinak estek áldozatul 2004. március 11-én – ez volt Madrid történetének egyik legfeketébb napja.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!