ℹ️ Kedves Olvasónk! Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük fizessen elő vagy vásárolja meg az aktuális lapszámot.
A magyar hadsereg a második világháború előestéjén még az önvédelemre sem volt megfelelően felkészülve. Az 1938-ban meghirdetett győri program azonban nagyszabású haderőfejlesztést indított el: milliárdos beruházásokkal próbálták modernizálni a hadsereget, miközben Magyarország külpolitikai mozgástere egyre szűkült.
A győri program mérföldkövei
Válasszon évszámot
A szomszédok fegyverkezni kezdenek
Románia beindítja saját fegyverkezési programját, miközben a magyar hadsereget még a versailles-i békerendszer korlátozásai kötik, így az önvédelmi feladatait sem tudná ellátni.
Elkészül a fejlesztési terv
Rátz Jenő vezérkari főnök irányításával kidolgozzák a haderő modernizálásának tervét, amely mintegy 1,7 milliárd pengőbe került volna. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter kétévente 100 millió pengő elköltését tartotta csupán lehetségesnek.
A berlini tárgyalások ára
Kiderül, hogy a német segítségért cserébe a náci vezetés elvárná a magyar külpolitika teljes alkalmazkodását. A kormányzat erre ekkor még nem nyitott, ezért saját erőből igyekszik előteremteni a forrásokat.
Meghirdetik a győri programot
Az eredetileg ötévesnek szánt, egymilliárd pengős programból mintegy 600 millió áramlik közvetlenül a hadügyminisztériumhoz, a maradékból infrastrukturális, gazdaságélénkítő és oktatási beruházások valósulnak meg. Fedezetének nagy részét vagyonadó adja.
Megvalósul a fejlesztések zöme
Az év végére a tervezett fejlesztések nagy része elkészül, az időközben kitörő háború pedig tovább pörgeti az egyelőre még semleges ország gazdaságát.
A modernizálás határai
A haderő a végrehajtott modernizálással együtt sem felel meg a modern háborúskodás követelményeinek. A felduzzasztott egységek jó része a Don-kanyarban pusztul el, az ország pedig a háború második felére még kiszolgáltatottabbá válik német szövetségesének.
Fejleszteni kell
A magyar vezérkar és a politikai elit egy része ekkorra már számításba vette, hogy néhány éven belül háború tör majd ki Európában, a magyar hadsereg viszont még mindig a versailles-i békerendszerben előírt korlátozások béklyóiban volt, így pedig a környező országokkal szembeni esetleges önvédelmi feladatait sem tudta volna ellátni. Ráadásul ekkoriban már a szomszédos országok is készültek a várható konfliktusokra, Románia például már 1935-ben beindította saját fegyverkezési programját.
A magyar haderő modernizálásának és fejlesztésének tervét 1937-re dolgozták ki Rátz Jenő vezérkari főnök irányításával, a gyors reagálású és repülőhadtestek felállítását is előrevetítő elképzelés mintegy 1,7 milliárd pengőbe került volna. Hiába a gazdasági válság óta eltelt évek konjunktúrája, ennyi pénze a magyar költségvetésnek messze nem volt: Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter kétévente 100 millió pengő elköltését tartotta csupán lehetségesnek.
A másik lehetőség a külső, azaz német segítség lett volna, ám az 1937-ben tartott berlini tárgyalásokon világossá vált, hogy a náci vezetés ezért cserébe elvárná, hogy a magyar külpolitika mindenben alkalmazkodjon a német igényekhez. A magyar gazdaság ugyan jelentős részben függött a némettől, erre azért – ekkor még – nem volt nyitott a magyar kormányzat, így aztán mindenképpen saját erőből igyekeztek előteremteni a szükséges forrásokat.
A milliárdos győri program
Az 1938-ban bejelentett győri program ezért aztán nem csupán a hadsereg fejlesztésére irányult – ehhez ugyanis mindenképpen szükség volt a magyar gazdaság általános fejlesztésére. Az 1 milliárd pengős győri program, eredetileg ötévesnek szánt tervből mintegy 600 millió pengő áramlott közvetlenül a hadügyminisztériumhoz, a maradék összegből jelentős infrastrukturális, gazdaságélénkítő, sőt oktatási beruházásokat hajtottak végre.
A „milliárdos győri program” fedezetének nagy részét egy erre szolgáló vagyonadó kivetésével teremtették elő, ez a magánszemélyek mellett a vállalkozásokat is terhelte, de az ennek keretében kiadott megrendelések, illetve a gazdaság felpörgése miatt a legtöbb cég még így sem járt rosszul hosszú távon.
A program a céljait tekintve rendkívül sikeresnek bizonyult, 1940 végére már meg is valósult a tervezett fejlesztések zöme, az időközben kitörő háború pedig tovább pörgette az egyelőre még semleges ország gazdaságát. Az már más kérdés, hogy a haderő még a végrehajtott modernizálással együtt sem felelt meg a modern háborúskodás követelményeinek, nem is beszélve a Szovjetunió elleni támadó háborúról. Az így felduzzasztott és úgy-ahogy felszerelt egységek jó része – jól tudjuk – ott pusztult a Don-kanyarban, ezzel pedig a vágyott mozgástér helyett az ország a háború második felére még inkább kiszolgáltatottá vált német szövetségesének.
Tegye próbára tudását! Öt kérdés az imént olvasottakról
1 / 5
1. Melyik évben hirdették meg a győri programot?
A programot 1938-ban hirdették meg. A megelőző évek másról szóltak: 1937-re készült el a haderőfejlesztési terv, 1940 végére pedig már meg is valósult a beruházások zöme.
2. Mekkora volt a győri program teljes összege?
A program egymilliárd pengős volt. A többi összeg is szerepel a történetben: 1,7 milliárdba került volna az 1937-es terv, 600 millió jutott a hadügyminisztériumhoz, 100 milliót pedig a pénzügyminiszter tartott kétévente elkölthetőnek.
3. Miért nem élt a magyar kormányzat a német segítség lehetőségével?
Az 1937-es berlini tárgyalásokon vált világossá, hogy a segítség ára a magyar külpolitika teljes alkalmazkodása lenne. A gazdasági függés egyébként fennállt, a kormányzat mégis a saját erőt választotta.
4. Miből teremtették elő a program fedezetének nagy részét?
A fedezetet vagyonadó adta, amely a magánszemélyeket és a vállalkozásokat egyaránt terhelte. A megrendelések és a felpörgő gazdaság miatt a legtöbb cég hosszú távon így sem járt rosszul.
5. Milyen eredménnyel zárult a haderő modernizálása?
A program a céljait tekintve sikeres volt, 1940 végére a fejlesztések zöme elkészült. A haderő ettől még nem felelt meg a modern háborúskodás követelményeinek, az ország pedig a háború második felére kiszolgáltatottabbá vált.
