A vilmosi „világpolitika” és a német történészvita
A Mein Kampf óta nem volt könyvnek akkora hatása a német társadalomra, mint Fritz Fischer 1961-es kötetének, amely rámutatott a Második, illetve a Harmadik Birodalom nagyhatalmi politikája közötti folyamatosságra, és arra, hogy nem lehet a nemzetiszocializmust egyszerű „balesetnek” tekinteni. Az alábbiakban az első világháborús német felelősségről szóló vitát ismertetjük.
„Ha igaz […], akkor az olyan szörnyűséges, hogy még elhinni is vonakodom” – így fakadt ki a német történészek doyenje, az első világháborús veterán, Gerhard Ritter, amikor Fritz Fischer ismertette a Németország első világháborús felelősségét hangsúlyozó, a Második Birodalom külpolitikáját kíméletlenül bíráló téziseit a nyugatnémet történészek 1964-es kongresszusán. Kevés történettudományi munka váltott ki akkora vitát, mint Fritz Fischernek az 1961-ben – az Eichmann-per felfokozott légkörében – megjelent, az első világháború alatti német háborús célokat ismertető Griff nach der Weltmacht című könyve. Két német nemzedék háborodott fel azon, hogy nem elég a második világháború kirobbantásának súlyos terhe, de a Nagy Háború világbalhéját is Németországnak kell elvinnie.
Egyetlen országot és népet sem diszkreditált történetének olyan rövid periódusa, amennyire a németeknek kellett szégyenkezniük a nemzetiszocializmus tizenkét esztendeje és az alatta elkövetett, felfoghatatlan szörnyűségek miatt: hiszen a toposz szerint Európa első számú „kultúrnemzete” hozta létre a haláltáborokat. Azért, hogy a németek ne csak lehajtott fejjel járhassanak a világban, az 1945 utáni német múltfeldolgozás – legalábbis az 1949-ben létrejött NSZK-ban – azzal a stratégiával élt, hogy a német történelem folyamatát diszkontinuusnak nyilvánította, és mintegy kimetszette és karanténba zárta az 1933–1945 közötti időszakot. E szerint a német társadalmi-politikai fejlődés „normális” volt egészen addig, amíg a gazdasági világválság következményeként „politikai banditák” – a nemzetiszocialisták – nem jutottak hatalomra, akik belekényszerítették, de minimum belevitték a megvezetett német népet a már emlegetett szörnyűségekbe.
Ám miután a bűnösöket elítélték és megbüntették a nürnbergi perben, nincs akadálya, hogy a németek újra megbecsült „európaiak” legyenek – ebben állt az Adenauer-korszak emlékezetpolitikai mesterterve. És a nyugatnémetek fölöttébb nagy hatékonysággal rehabilitálták magukat: az NSZK 1954-ben labdarúgó-világbajnok lett, 1955-ben felvették a NATO-ba, 1957-ben pedig Adenauer megkötötte az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló római szerződést. A német „gazdasági csoda” miatt pedig úgy tűnt, hogy ami a második világháborúban nem sikerült fegyverekkel, az sikerül a márkamilliárdokkal: Európa (legalábbis annak nyugati fele) német „uralom” alá kerül. Egyes baloldali értelmiségiek ugyan aggodalommal figyelték az egyre növekvő német önbizalmat és az időnként Bonnból hallatszó agresszív hangokat, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az NSZK akár egy – természetesen amerikai, brit és francia támogatással megvívandó – háború kirobbantását is vállalná a német újraegyesítés érdekében (az integrációs politika mellett ugyanis a Hallstein-doktrína, az NDK el nem ismerése adta az Adenauer-korszak külpolitikájának esszenciáját). A gyanakvókat azonban azzal intették le, hogy nem kell félni, mert a „nemzetiszocializmus” csak egy „üzemi baleset” volt.
A Fischer-vita az első világháborús német hadicélokról
Ekkor bombaként robbant egy hamburgi történész, Fritz Fischer (1908–1999) Griff nach der Weltmacht – Die Kriegspolitik des Kaiserlichen Deutschland, 1914–1918 (A világhatalom felé – A császári Németország háborús politikája, 1914–1918) című, több mint hétszáz oldalas munkája. A Mein Kampf óta nem volt könyvnek akkora hatása a német társadalomra, mint a 20. század egyik legnagyobb történészvitáját kirobbantó Fischer-monográfiának.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!