Hatalmi harcok, belső intrikák, gyakori átszervezések és átnevezések jellemezték az NKVD és a KGB első évtizedeit. Boda József írása.
Az 1917. októberi bolsevik hatalomátvételt a Szentpétervári Szovjet Forradalmi Katonai Bizottság (FKB) szervezte és irányította, ahol Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij (1877–1926) különösen hatékony munkát végzett. A szovjethatalom kezdetén az FKB-nak nyomozó és büntető részlege is volt, és már október végén hivatalosan megalakult a Katonai Nyomozó Bizottság. A letartóztatott ellenforradalmár tisztek sorsáról főleg Dzerzsinszkij döntött. A szovjet politikai rendőrség, az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs Elleni Harcra (VCSK, vagy másként Cseka) megalakítására Dzerzsinszkij 1917. november 21-én tett előterjesztést.
A VCSK munkatársait az FKB tagjaiból válogatták ki.
A szervezet csak a legfőbb döntéshozó szervnek, a Népbiztosok Tanácsának és a Kommunista Párt Központi Bizottságának tartozott felelősséggel. A Cseka élére december 7-ével a lengyel születésű Dzerzsinszkijt nevezték ki, aki igen aktív szerepet játszott a párt Központi Bizottságában is.
A Bizottság 1918. márciusában Moszkvába költözött és a Lubjanka-utcában rendezkedett be, mint az új orosz államhatalom végrehajtó szerve, egyben rögtönítélő bírósága. A szervezet külföldi részlegét 1920. december 20-án hozták létre, a kezdeti szervezetlenséget mutatja, hogy évekig még a nevében sem tudtak megállapodni a vezetők. Később több alkalommal is átszervezték, ennek megfelelően a neve 1922-től Állami Politikai Hivatal (GPU), majd 1923-tól Egyesített Állami Politikai Hatóság (OGPU) néven működött 1934-ig. Ekkor Állambiztonsági Főigazgatóság (GUGB) lett a neve, és hivatalosan a Belügyi Népbiztosság (NKVD) részeként működött.
A Kommunista Párt 1934-es XVII. Kongresszusa után megkezdődtek a nagy tisztogatások.
A munka oroszlánrésze természetesen az 1934-ben újraélesztett NKVD-re hárult, akkori vezetője a kegyetlenségéről híres Genrih Grigorjevics Jagoda (1891–1938) volt, akit 1936-ban Nyikolaj Ivanovics Jezsov (1895–1940) váltott fel az NKVD élén. A váltásra újabb két évet kellett várni, ekkor azonban a rendkívül ambiciózus Lavrentyij Pavlovics Berija (1899–1953) került az NKVD élére. Berija elődeitől eltérően egészen Joszif Visszarionovics Sztálin (1878–1953) haláláig megőrizte pozícióját, végzetét azonban ő sem kerülhette el, a Sztálin halálát követő hatalmi harcok vesztese lett.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. májusi számában olvasható.