ℹ️ Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük vásárolja meg az aktuális lapszámot vagy fizessen elő.
Annie Smith Peck imádta a hegyeket és gyűlölte a szoknyát. A szüfrazsett mozgalom eltökélt tagjaként azért küzdött, hogy a nők is merjenek utazni, felfedezni, kalandokat vállalni. E cél érdekében előadásokat tartott, könyveket írt és hegyeket mászott. A Coropuna hegycsúcsra pedig egy olyan transzparenst rögzített, amin az állt: „Szavazati jogokat a nőknek!”
Annie 1850. október 19-én született a Rhode Island-i Providence városában. Előtanulmányait és a középiskolát is itt végezte, majd egy tanítóképzőben mélyítette tovább ismereteit. Nagy álma volt, hogy fiútestvérei nyomdokain haladva a Brown Egyetemen szerezzen diplomát, de felvételijét a nemére hivatkozva elutasították. Peck ennélfogva más utat kellett válasszon.
A kényszerszülte irányváltás nem volt ínyére, ám büszkeségét lenyelve továbblépett és a michigani Saginaw városába költözött, ahol iskolai felügyelőként, később pedig tanárként kereste a kenyerét. Peck ekkor kóstolt bele először az önállóság nehézségeibe, ugyanakkor megismerhette a kötöttségek nélküli élet szabadságát. Pontosabban azt, hogy milyen érzés nőként egyedül élni.
Mindezzel együtt Peck egy percig sem adta fel abbéli vágyát, hogy egyetemi oktatásban részesüljön. Szerencséjére a Michigani Egyetem 1871-től engedélyezte a nők felvételét. Peck élt a lehetőséggel, és azonnal beiratkozott az egyetemre, ahol görög, valamint latin nyelvekből szerzett diplomát 1878-ban.
Az egyetem után Annie Smith Peck számára kinyílt a világ.
Rövidesen meghívták az indiana-i Purdue Egyetemre, ahol ő lett a világon az egyik legelső női oktató. Ezután Európába utazott, hogy Hannoverben, valamint Athénban folytassa tanulmányait. 1885-ben felvételt nyert az athéni Amerikai Klasszikus Tanulmányok Iskolájába, ami azért volt különösen nagy jelentőségű, mert addig a napig hallgatóként egyetlen nő sem tehette be a lábát a patinás épület falai közé. Az esemény tehát egy újabb mérföldkő a női egyenjogúság felé vezető rögös úton.
A kontinensen töltött idő alatt számos más országba is eljutott, többek között Svájcba, ahol azonmód az Alpok és a hegymászás szerelmese lett. Peck ekkor határozta el, hogy mindenképpen kipróbálja a hegymászás és a hegyek által nyújtott végtelen szabadság érzését. Jóllehet a négyfal közötti szellemi tevékenység sem volt ellenére, de Peck aktív, izgalmakkal és élményekkel teli életet kívánt élni, ezért felhagyott az oktatással és a következőkben csak a hegymászásra próbált koncentrálni. Az effajta kedvtelések ugyanakkor jelentős összegeket igényeltek, ezért Peck továbbra is kénytelen volt előadásokat tartani, könyveket írni, ahhoz, hogy szenvedélyének költségeit finanszírozhassa.
Szoknya helyett nadrág
Először Kaliforniában hódított hegycsúcsokat, majd visszatért Európába, ahol Görögország, Olaszország, illetve Svájc magaslataira kapaszkodott fel. A hegymászás örömét azonban sok kellemetlenség kísérte. Peck ugyanis igencsak nehezen talált megbízható mászótársakat. A legtöbben pusztán azért utasították vissza, mert nem akartak egy nővel hegyet mászni. Idővel a hegymászó közösség többsége befogadta, de akkor sem mentek zökkenőmentesen a dolgok. Egyszer például elvágták a mászókötelét és magára hagyták. A csapattagok szeme akkor kerekedett nagyra, amikor Peck épségben visszatért a táborba.
Az ilyen és ehhez hasonló bántó incidensek ellenére Peck nem adta fel, sőt, eltökéltségét, kitartását megsokszorozták és további hegyeket hódított meg. Népszerűsége is egyre nagyobb lett.
Annie Smith Peck azonban mégsem azzal hívta fel magára igazán a figyelmet, hogy nőként magas hegyeket mászott, hanem azzal, hogy azt milyen öltözékben tette. A korabelieket fölöttébb bosszantotta, hogy Peck nem szoknyában, hanem nadrágban indult neki a hegynek. Az „arcátlan pimaszság” igen nagy sajtópolémiát váltott ki. A The New York Times hasábjain azon vitáztak a publicisták, hogy vajon egy nőnek milyen öltözékben illik ilyesfajta tevékenységeket űznie. A kérdésre Peck 1908-ban adott határozott választ, amikor sikeresen megmászta az Andok legmagasabb hegyének északi csúcsát, hegymászónadrágban. A kimagasló eredmény híre futótűzként terjedt, Peck pedig nemzetközi hírnévre tett szert.
A sikereken felbuzdulva 1911-ben újabb „illetlenséggel” botránkoztatta meg az antifeministák táborát: a perui Coropuna-csúcsra ugyanis egy olyan transzparenst helyezett ki, amin az állt, hogy „Votes for Women” azaz szavazati jogokat a nőknek!
Szüfrazsettként
Bármennyire is különös, de Peck számára sokkal egyszerűbb és könnyebb volt hegyeket mászni, mint a társadalmi előítéleteket szétoszlatni. E keserű tapasztalat okán arra használta népszerűségét, hogy minél szélesebb körben hirdesse a nők jogait. Könyveket írt, előadásokat tartott, ám mégis a hegymászás volt a leghatékonyabb módszer bizonyítani a nők elszántságát és kitartását, illetve hogy a nők is képesek arra amire a férfiak. Peck még 80 éves korában is hegyeket mászott. Az általa választott út azonban magányos életet szabott neki: sosem házasodott meg, gyerekei sem születtek.
Annie Smith Peck 1935. július 18-án halt meg, 84 éves korában. A női egyenjogúság kivívásában játszott szerepének köszönhetően azonban emlékezete és öröksége a mai napig velünk van.
