Az óészaki költészet nemcsak istenek és óriások tetteinek zengzetes leírása: különleges bepillantást nyújt a vikingek világképébe. Jelen cikkünkben a viking gondolkodás jellegzetességeit villantjuk fel.
Ez az amulett Mjölnirt, Thor pörölyét formázza, amelyet tulajdonosa megsemmisítő erővel forgat ellenségeivel szemben a skandináv mitológiában
„Király, nagyszerű támadást intéztél a hercegek családja ellen. Kegyes vezér, reggel vörössé tetted széles Kantaraborgot.” Egy 11. század eleji költő, Fekete Óttarr (Óttarr Svarti) e szavakkal dicséri pártfogója, Óláfr Haraldsson norvég király egyik haditettét. Kantaraborg Canterbury nevének óészaki formája; az utalás pedig a város elfoglalására vonatkozik, amit 1011-ben egy viking sereg vitt véghez. Ennek következő évi folytatása Ælfheah érsek megrendítő vértanúsága volt.
Az Angolszász krónika angol szerzői számára Canterbury elfoglalása fájdalmas esemény volt: az 1011-es bejegyzés elpanaszolja, hogy csak „szenvedést lehetett látni ott, ahol azelőtt gyakran az öröm volt látható”. Óttarr versében azonban Canterbury bevétele egyáltalán nem így fest. Nála a támadás, a király katonai vitézsége ünneplésre ad okot.
Más szóval, az óészaki költészet – így Óttarré – maguk a vikingek szemszögéből nyújt rálátást a viking korra. Ez a költészet utazásokkal és csatákkal van tele, karizmatikus hadvezérek uralják, akik fegyvert forgatnak, országokat igáznak le és kincseket osztogatnak követőiknek. A „nagy harcos vikingek” sztereotípiája főként ebből a költőik által ápolt énképből fakad.
Ez azonban korántsem az egyetlen téma, amit a versekben találunk. A viking korban a költészetet arra is használták, hogy mitológiai történeteket mondjanak el az istenekről és azok kozmoszáról, megünnepeljenek különleges alkalmakat, udvaroljanak a reménybeli kedvesnek, sértegessék a vetélytársakat és megemlékezzenek mindenről: egy bőkezű ajándékról vagy egy szépen díszített beltérről.
Az óészaki nyelven írt viking költészet a kora középkori skandináv világ kutatásának és megértésének nagyszerű, kiaknázatlan forrása. A vikingek csak a költészetben és a rúnaírásos feliratok kevésbé ékesszóló gyűjteményében vallanak önmagukról. Mivel tetteiket és gondolataikat túlnyomórészt az áldozataik által létrehozott szövegek közvetítik felénk (például a mai Angliában és Franciaországban), ezek értékét nem lehet túlbecsülni.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!