ℹ️ Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük vásárolja meg az aktuális lapszámot vagy fizessen elő.
A legősibb fennmaradt törvénygyűjtemény Ur királya, Ur-nammu sumer nyelvű jogszabályainak foglalata, amely nagyjából Kr. e. 2100–2050 között keletkezett. A törvénykönyv első részeit a mai Irak területén találták meg agyagtáblákra vésve, és az 1950–1960-as években fordították le. Ur-nammu nagyjából 18 éven át volt a mezopotámiai városkirályság uralkodója. Törvényei rendkívül kifinomult alkotások, melyek a „ha…, akkor…” logikai rendre épülnek: „Ha egy ember kiveri egy másik fogát, két sékel ezüstöt kell lerónia”. (A sékel mezopotámiai mértékegység, később ezüstpénz, súlyban hozzávetőleg 11 grammnak felelt meg.)
A halálbüntetéssel terhelt gyilkosságon, rabláson, házasságtörésen és nemi erőszakon túl a törvénygyűjtemény a legtöbb bűntett esetében azt írta elő, hogy az elkövető anyagi kárpótlásban részesítse az áldozatot. Elsősorban nem a bosszút szolgálta, fő elvei a „méltányosság és igazságosság” voltak, és a közösség megerősítését célozták.
Ismerünk azonban még ennél is régibb sumér törvénykönyvet, ez a Kr. e. 24. században élt Urukagina (más olvasatban Uruinimgina) nevéhez fűződik, aki Lagas városállam királya volt. Ezek a későbbi szövegek idézeteiből ismert szabályok szintén meglepőek, a hatalmasok önkényét és a korrupciót igyekeztek korlátozni.
Ezzel szemben a legkorábbi ismert babilóniai kódex, Hammurapi törvényoszlopa, amely Kr. e. 1750 körül keletkezett, főként a „szemet szemért” elv jegyében a bosszúállás módjait és mértékét szabályozta.
Mindent egybevetve, a jogtörténet szorosan egybekapcsolódik az emberiség történelmével, és gyakran reflektál a vallásra is. Mózes törvényei a Kr. e. 10–6. századra nyúlnak vissza, Asóka indiai király buddhista rendeleteit pedig Kr. e. 269–236 között vésték kőbe.
A modern nyugati törvénykönyvek egyik legfőbb forrásaként használt római jog az ún. Tizenkét táblás törvények Kr. e. 5. század közepi összeállításán alapul, s I. Iusztianosz bizánci császár Kr. u. 529–534 között igyekezett újra egységesíteni.
Kappadókiai János vezetésével külön bizottság foglalkozott a Codex Iustianianus kidolgozásán, ezt utóbb többször módosították, kiegészítették. A bizánci császárnak a Római Birodalom egységesítése tervével összefüggő jogi forradalma nagy hatással volt a 16. századi Corpus Iuris Civilis, a római jog első kodifikált gyűjteményének kiadására, amely számos mai állam törvénykezésének alapjává vált.
