Hogyan kerültek kapcsolatba egymással a magyarok és a vikingek? Alávetette, megadóztatta egyikük a másikat? Milyen volt a viszonyuk a Kijevi Rusz nagyfejedelemséggel és Bizánccal? Az alábbiakban a magyarok és a vikingek 9–10. századi kelet-európai történetét tekintjük át, a fenti kérdéseken túl a hasonlóságokra és különbözőségekre is kitérve.
A magyarok és a vikingek 9–10. századi kelet-európai története kapcsán számos probléma mellett ezúttal két igen izgalmas kérdést vizsgálunk. Először is azt, hogy kapcsolatba kerültek-e a kelet-európai vikingek (azaz a varég-ruszok) és a magyarok. Másodszor: vannak-e párhuzamosságok, hasonlóságok a két csoport korabeli történetében.
A magyar törzsszövetség a 9. században függetlenedett a kazár fennhatóság alól, és vált önálló politikai tényezővé a Fekete-tenger északi partvidékén. A magyarokról ekkoriból származnak az első információk, alapvetően muszlim és bizánci forrásokból; az északi varég- ruszokról viszont az Annales Bertiniani 839. évi adata a legkorábbi. A skandinávok keleti szláv térségbe érkezésének hagyományát, a három testvér „tengeren túlról hívása” néven ismert történet tartotta fenn. A varég-ruszok első csoportjai Novgorod/Polock/Polack, illetve Rosztov körül éltek. Egy muszlim forrás szerint a „Roszok országa egy sziget a tengerben”, és feje a hakan (kagán). Mind a cím, mind a „Roszok országának” területi elhelyezkedése többféle értelmezésre ad lehetőséget. Szerintem ez a leírás talán a későbbi Tmutarakany környékével azonosítható. (Az első hadjáratot 866-ban gyaníthatóan egyébként innét vezették Bizánc ellen.) Az bizonyos, hogy ettől különbözött a későbbi Kijev környéki hatalmi központ, és az is, hogy több stratégiai ponton megvetették lábukat a kelet-európai térségben. Sok azonban a térséget övező kronológiai bizonytalanság, amit a kevés korabeli forrás, illetve a Kijevi Rusz első krónikája, a Régmúlt idők elbeszélése (PVL) 12. század elejéről származó, többnyire ellenőrizhetetlen adatai okoznak.
A Levédiában/Etelközben létrejött magyar törzsszövetség a kazároktól a szláv népek egy csoportjának adóztatását is átvette, amint arról muszlim források is beszámolnak. A Kijevi Rusz első krónikája ezzel ellentétben csak a kazároknak fizetett adókról szól, és a magyar–keleti szláv érintkezésnek egy hibás dátumú (898) és igen kései nyomát őrizte meg a magyarok Kijev melletti elvonulásáról. Azok a szlávok ugyanakkor, akiket a magyarok a kazároktól való függetlenedésük után adóztattak, azonosak lehetnek azokkal a szlávokkal, akiket a krónika kazár adófizetőként említ: ezek az erdős sztyeppe szomszédságában élő szláv törzsek lehettek. Bíborbanszületett Konstantin császár (908–959) munkája (A birodalom kormányzásáról) a szláv törzsek közül felsorolja a dregovicsokat, a szeverjánokat és „egyéb szlávokat”. A Régmúlt idők elbeszélése szerint Kijev körül a poljánok törzse lakott, róluk azonban nem tud sem Konstantin császár, sem más forrásunk. A jelenség azzal magyarázható, hogy a lakóhelyük jellegzetessége alapján formálódott szláv törzsneveknek (poljan = sík vidéki, sík vidéken lakó) nincs etnikai tartalma. Elképzelhető, hogy a Kijev környékén élő poljan törzs a varég-ruszok és a helybeli szlávok összeolvadása során jött létre, és a 12. századi krónikaíró ezt az elnevezést vetítette vissza a régmúltba.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!