Görgei 1848–1849-es pályafutásának áttekintése helyett Hermann Róbert ezúttal inkább a következő kérdésekre keresi a választ: miért éppen Görgei lett a szabadságharc „kinevezett” árulója? Hol és hogyan született meg az árulási vád? Mik voltak a legfőbb vádpontok?
„Görgey már délelőtt megkapta az átruházó okmány eredetijét, s a minisztérium lemondását, de a hatalom csak este kezdődik. Nyolc-tíz óráig nincs úr a nemzet felett, beáll az ősállapot. Kossuth óvatos volt, attól is tarthatott, hogy Görgei azzal kezdi a diktátorságot, hogy őt vagy a kormány valamely tagját elfogatja. (…) Mindebből az következik, hogy Kossuthnak is jó lesz sietnie, aminthogy vágtat is már a hintó Radna felé és a szikrázó nap még magasan van. Hatalmas órajelző az utas előtt, amint száll alább-alább, úgy jut közelebb-közelebb Görgei, minőt kevés halandó nyerhet e földi pályán, a roppant hatalomhoz. Roppant hatalom! Ugyan-ugyan ne legyetek nevetségesek elszéledő vezérek, kik a halál elől és a halál elé siettek s te se nemzeted szívéhez nőtt óriás! Miféle hatalmat adtatok ti át annak az embernek, akit mindnyájan gyűlöltök? Egy rakásra raktátok a felelősségeiteket és azt mondtátok: itt a legfőbb hatalom, letesszük kezeidbe a haza sorsát. Volt is már a ti kezetekben a haza sorsából valami? – És ha a nap lenyugszik, mit tegyen szegény feje az úgynevezett diktátori hatalommal? Leül vele íróasztalához a fegyverletételi módozatokat megfogalmazni…”
A fenti sorokat Mikszáth Kálmán írta a Jókai Mór életéről és koráról szóló, 1907-es regényes életrajzi munkájában. Mikszáth a maga szelíd és szomorú iróniájával érzékeltette: a Görgei elleni árulási vádat az általa végrehajtott 1849. augusztus 13-i fegyverletétel aligha alapozhatja meg, hiszen a reménytelen katonai és politikai helyzetben a magyar ügyön már nemigen volt mit elárulni – s ezt a teljhatalmat Görgeire átruházó politikusok, köztük maga Kossuth is jól tudták. Miért volt sikeres mégis a bűnbakképzés? Miért lehetett Görgei „a nemzet Júdása”?
A magyar történelem szereplői közül számos személyiségről születtek szélsőséges megközelítésű és vitatható szakmai színvonalú művek, de Görgei Artúr tábornok, az 1848–1849-es szabadságharc hadseregének (egyik) fővezére és (egyik) hadügyminisztere, e tekintetben a dobogósok közé tartozik. A róla szóló munkák egy igen jelentős része kétségkívül még a papírt és a nyomdafestéket se érte meg, mert a tények feltárása helyett üres pszichologizálással és többé-kevésbé hamis párhuzamok keresésével próbálta megfejteni a tábornok rejtélyes személyiségét és tetteit.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. augusztusi lapszámában olvasható.