Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt valósággal szentkultusz övezi az 1944–1945-ös embermentő tevékenysége okán. De jelen cikkben rávilágítunk arra, hogy amennyiben megvizsgáljuk a forrásokat, kiderül, hogy befolyásos támogatói nem teljesen önzetlenül ajánlották fel ingatlanaikat oltalomhelyként, hiszen így vagyontárgyaik is a Vöröskereszt védelmébe kerültek.
A Svájcban élő Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt 1972-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki 1944–1945-ös cselekedeteiért, melynek során – így az indoklás – 1500 zsidónak minősített gyereket és 500 felnőttet mentett meg. Sztehlo emlékezete és kultusza közvetlenül a háborút követően alapozódott meg, és ennek legfőbb forrása maga a nagytiszteletű úr volt. Számtalan sajtócikk mellett Radványi Géza Valahol Európábancímű 1948-as filmje is Sztehlo cselekedeteinek állított metaforikus emléket. A film is azt a célt szolgálta, hogy felmutassák itthon és külföldön Magyarország jobbik arcát, ami nem az „utolsó csatlóst” ábrázolta, hanem az önzetlen és önfeláldozóan humánus magyarságot.
A hivatalos Magyarország mellett Sztehlo saját társadalmi rétege, közvetlen családja is úgy érezhette, szüksége van 1945 előtti gazdasági, politikai és történelmi bizonyítványának árnyalására. Sztehlo 1945-től bő negyedszázadon át a nyilvánosságnak szánt számvetéseiben úgy tette ezt, hogy végső soron – ha óvatosan is – őszinte (osztály)kritikát fogalmazott meg. Pontosan láttatta utólag, hogy embermentő tevékenységének kudarcai társadalmi osztálya átmeneti sikereit jelezték, míg eredményei a történelmi kudarcával voltak összefüggésben: vagyis, hogy amíg az „úri Magyarország” csődjeként nem vált elkerülhetetlenül a második világháborús vereség, annak súlyos következményeivel, addig a magyar elit tagjai nem aktivizálták magukat a zsidómentésben. Sztehlo így fogalmazott minderről az 1960-as évek legelején: „Megint csak azt kellett látnom, hogy túl sokáig éltünk társadalmi várfalak mögött, és nem értettük, el sem képzeltük, hogy ez másként is lehetne. Gondolataink és elképzeléseink sem voltak, hogyan is alakulhatna ez. Ki gondolt forradalomra. Vagy ha gondoltak is, vagy gondoltunk is, mintegy föltétlenül elkerülni kényszerülő rossz álomra gondoltunk.”
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!