A bostoni teadélután eseményét gyakran a békés civil ellenállás példájaként emlegetik. Az alábbiakban azonban rávilágítunk arra, hogy a gyarmati uralom elleni tiltakozás véresebb volt, mint ahogy azt a kollektív emlékezet őrzi.
Egy meleg augusztusi napon 1765-ben Thomas Hutchinson, Massachusetts alkormányzója Boston egyik legszebb palotájában ült le ebédelni. Ahogy az evéshez készülődött, fülébe jutott, hogy a feldühödött csőcselék arra tart. Gyorsan biztonságos helyre küldte a gyermekeit, majd átmenekült egy közeli házba, ahová még pár perccel azelőtt sikerült bejutnia, hogy baja eshetett volna. Mint írja, a „pokoli népség az ördögök dühével esett neki a palotának, és egy pillanat alatt szétvágták baltával az ajtót és betörtek”. A csőcselék a faburkolattól a tetőcserepekig felprédálta Hutchinson palotáját, megitták a borát, elvitték az evőeszközöket és a pénzét. A feljegyzései szerint másnapra „semmi más nem maradt, csak a csupasz falak és a padló”.
A palota elleni támadás, amelyben 1765. augusztus 26-án szétdúlták Hutchinson otthonát, a hónapok óta tartó zavargássorozat tetőpontja volt, ami az 1765 márciusában a brit parlament által hozott, igen népszerűtlen Bélyegtörvény (Stamp Act) miatt robbant ki. Ez a törvény, mely novemberben lépett volna érvénybe, adót vetett ki az Anglia 13 gyarmatán megjelenő jogi és hivatalos dokumentumokra és kiadványokra. Az újságokban és röpiratokban közölt éles kritikákat követően a városokban zajos tiltakozás lángolt fel, többek között New Yorkban, Bostonban és a Rhode Island-i Newportban. Csupán tizenkét nappal Hutchinson kúriájának megtámadása előtt a bostoni bélyegadó behajtójának képmását felakasztották, megtaposták, bélyeget ragasztottak rá és felgyújtották.
Hutchinson azon az állásponton volt, hogy a Bélyegtörvényt hatályon kívül kell helyezni; és ahelyett, hogy nyíltan elítélte volna a telepesek tiltakozását, csupán a mértékletesség mellett érvelt. De a kormányzati adóbehajtásban játszott korábbi szerepe miatt Hutchinsont az adó támogatójának tartották, és a telepesek haragjának célpontja lett. Így azon az augusztusi éjszakán a tömeg egy titkos szervezet, a Szabadság Fiai felbujtására akcióba lendült. Bírósági tisztviselők és adóellenőrök otthonaihoz vonultak, és Hutchinson palotáját tekintették az elsődleges célpontnak.
A következő napokban egyre szélesebb körben terjedtek a hasonló akciók. A Boston Gazette – amely a későbbekben az amerikai forradalmat tápláló elgondolásokat közölt – úgy ítélte meg, hogy a támadás „teljes mértékben összeegyeztethetetlen a kormányzás alapvető elveivel, és aláássa a dicső ügyet.” De a támadás mögött álló csoport számára a rombolás arra szolgált, hogy erős üzenetet küldjön a brit kormánynak: a gyarmatok nem fogadják el az adót. Napokkal korábban Samuel Adams – a bostoni Szabadság Fiainak tagja, aki később az Egyesült Államok egyik „alapító atyja” lett – azt írta, hogy a csoport „odadadóan szerette a pusztulás szélén álló hazáját, és úgy döntött, hogy megmenti”. Nyolc évvel később, 1773 decemberében a Szabadság Fiai csoport megszervezte az Egyesült Államok megalapításához jelentősen hozzájáruló eseményt: a bostoni teadélutánt. A csoport nevét valószínűleg Isaac Barré ír parlamenti képviselő egyik idézete inspirálta, aki 1765 elején figyelmeztetett, hogy az amerikai gyarmatok megadóztatása „a szabadság fiai körében ontott vér, ami megbosszulja magát”. Az elkeseredett tiltakozók gyorsan egységbe tömörültek, felvették a Szabadság Fiai nevet, és elismételték a jelszót, ami megfogalmazta a telepeseknek – a hétéves háború után rájuk különböző adókat kivetni akaró – britekkel szembeni haragját: „Nincs adó képviselet nélkül!”
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!