ℹ️ Kedves Olvasónk! Ez a cikk a History Magazin archívumából származik. Amennyiben a legfrissebb tartalmainkat szeretné olvasni, úgy kérjük fizessen elő vagy vásárolja meg az aktuális lapszámot.
Klevei Anna neve évszázadok óta felkavarja a történeti vitákat: egyes források szerint a személyes sérelmek vezették arra, hogy korábbi palotáját bosszúból fosztotta ki. De mi igaz ebből?
VIII. Henrik angol királyról nem mondható el, hogy kesztyűs kézzel bánt volna feleségeivel, közülük a negyedik, Klevei Anna azonban kivételesen szerencsésnek mondhatja magát. A király valójában sohasem vonzódott hozzá, közvetítőkön keresztül köttetett a frigy, így VIII. Henrik 1540-ben, alig pár hónap elteltével, neje beleegyezésével érvényteleníttette a házasságot, többek között arra hivatkozva, hogy azt el sem hálták. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, jó viszonyban maradtak, Anna többször is megjelent a királyi udvarban, ahol Henrik húgaként bánt vele, és bőséges juttatásokban, birtokokban részesítette a végleg Angliában letelepedő német hercegnőt.
Vendéglátás kényszerből
Életjáradéka részeként Klevei Anna a Surrey megyei Bletchingley-palota javait élvezhette, előnyös pénzügyi helyzete azonban nem sokkal élte túl az 1547 januárjában elhalálozott Henriket. Henrik fia és utóda, VI. Eduárd államtanácsa már áprilisban arra szólította fel a volt királynét, hogy hagyja el a palotát, mivel az felesleges az ő szükségleteihez. A palota felügyelője, Sir Thomas Cawarden, aki VIII. Henrik után VI. Eduárd és I. Mária „mulatságmestere” is lett, vette birtokba a kastélyt. Mindez nyilvánvalóan felbosszantotta Annát, hiszen követe útján még négy évvel ezután is megpróbálta visszaszerezni azt.
A volt királyné személyesen is felkereste Cawardent Bletchingley-ben és londoni rezidenciáján, ahol már kevésbé kifinomult eszközöket vetett be. A kényszerű vendéglátás költségei az egekbe szöktek, számolatlanul folyt a bor és a sör, az olyan egzotikus árukból is sokat fogyasztottak, mint a szegfűszeg, bors, mazsola, aszalt szilva. Ami azt illeti, Cawarden legalább egy alkalommal kártalanítási kérvényt is intézett az államtanácshoz.
Bosszú volt?
Ha mindez nem lenne elég, Klevei Anna és udvartartása nem tanúsított mintaszerű magatartást a vendégeskedése során, Cawarden panaszkodott is a kifejezetten az ő használatára beszerzett ónedényekről, melyeket „tönkretett, összetört és elvesztett”. A konyhai berendezést is javíthatatlanul leamortizálták. Anna egyből úgy tett, mintha otthon lenne, kísérete meg fenekestül felforgatott mindent, azt követelve Cawardentől, hogy rendezzen be neki egy saját konyhát, és lássa el friss hallal meg mindenféle jóval, hogy a királyné kiteljesíthesse szakácsnői képességeit.
Mikor végül távozott, a nyomában pusztítás maradt. Vajon mindezt a bosszúvágy motiválta? Akár így van, akár nem, Cawarden ezután csak borzongva tudott visszagondolni látogatásaira, és csak két évvel élte túl az 1557-ben elhalálozott Klevei Annát, aki Henrik feleségei közül a legtovább maradt életben.
