Az alábbiakban felfedjük, mit árul el nekünk hat gyilkossági ügy a 19. századi nők életéről.
1. A gyilkos nyomot hagy
Maria Manning svájci szobalányt korábbi szeretőjének megöléséért ítélték el. De lehet, hogy a nemi sztereotipizálás áldozata lett?
Két kőlap között volt egy árulkodó folt… 1849. augusztus 17-én két rendőr egy eltűnt vámtisztviselő, Patrick O’Connor után kutatott. Napok óta gyűjtötték az információkat O’Connor utolsó ismert tartózkodási helyeiről, így jutottak el London egyik házához.
A rendőrök először nem találtak semmit. Már éppen távozni készültek, amikor Barnes közrendőr egy nedves foltra lett figyelmes. A folt arra utalt, hogy a konyha járólapjait nemrég felszedték és újból lerakták, ezért a rendőr ásni kezdett. Amikor 45 cm mélyre jutott, Barnes „egy férfi alsó testtájára bukkant, … a test a hasán feküdt, lábait visszahajlították és egy erős kötéllel a csípői köré kötötték, … teljesen meztelen volt”.
Nyomuk veszett…
A fogászati feljegyzések megerősítették, hogy a holttest Patrick O’Connoré. Augusztus 9-én O’Connor ebédre volt hivatalos a Miniver Place 3. számú ház lakóihoz: Frederick Manninghoz és svájci feleségéhez, Mariához. O’Connor akkor ismerte meg Mariát, amikor az asszony még Sutherland hercegné lányának szobalánya volt. Kapcsolat alakult ki köztük, de amikor a férfi nem sietett házassági ajánlatot tenni, Maria hozzáment Frederickhez, a Nyugati Vasút alkalmazottjához. Nehéz idők jártak Mariára és Frederickre, ezért Londonba költöztek, és az asszony felújította viszonyát a jómódú O’Connorral. Augusztus 17-én azonban Maria és Frederick Manningnek nyoma veszett.
A rendőrség alapos embervadászatot indított. Mariát Edinburgh-ben kapták el, amikor O’Connor vasúti részvényeit próbálta eladni. Fredericket, aki eljutott Jersey-be, egy régi ismerőse adta fel. Mindkettőjüket visszavitték Londonba, hogy bíróság elé állítsák őket.
1849. október 25-én és 26-án a Központi Büntetőbíróságon (Old Bailey) elfoglalták helyüket a vádlottak padján, azzal a kölcsönös szándékkal, hogy a másikra kenik a dolgot. Maria védőügyvédje azt állította, hogy féltékenységi rohamában Frederick ölte meg O’Connort. A Frederick nevében szóló Wilkins őrmester a közkedvelt nemi sztereotípiákat vonultatta fel. Azzal érvelt, hogy – bár a történelem megmutatta, hogy a nők nagyobb erények felmutatására is képesek, mint a férfiak – „ha egy nő utat enged az erkölcstelenségnek, akkor sokkal mélyebbre süllyed a mi nemünknél. Az én feltevésem az, hogy a női őrizetes… előre átgondolta, eltervezte és kiagyalta a gyilkosságot, a férjét pedig rászedte… a cél érdekében”.
A bíróság mindkettőjüket elítélte. Maria kikelt az ítélet ellen. „Én külföldi vagyok, és megtagadták tőlem az igazságszolgáltatást… Nem úgy kezeltek, mint egy keresztényt, hanem úgy, mint egy erdei vadállatot.” De minden hiába volt. 1849. november 13-án a Horsemonger Lane-i fegyház tetején a férje mellett őt is felakasztották. A kivégzés mintegy 50 ezer nézője között Charles Dickens is ott volt.
Kedves Olvasónk! A cikk további része csak az előfizetők és az adott lapszám vásárlói számára elérhető. Amennyiben Ön is rendszeresen szeretné olvasni a History Magazin exkluzív, prémium tartalmait, ne habozzon, vásárolja meg a legfrissebb számot vagy fizessen elő! Ez utóbbi esetén a magazin minden példánya kényelmesen az otthonába érkezik, ráadásul a bolti árnál sokkal olcsóbban!