A magyar történelem egyetlen eseményéhez sem tapadt annyira szorosan hozzá a „judeobolsevik összeesküvés” képzete, mint a magyarországi Tanácsköztársaság 1919. március 21-i kikiáltásához. Csunderlik Péter nyomozott utána, hogy miképp alakult ki a kommünt „zsidódiktatúraként” azonosító, máig virulens diskurzus.
„Oroszországban mindenki zsidó” – így viccelődött egy kuplé dalszövegében Gábor Andor humorista és „szöveggyártó nagyiparos”, aki mesés sikerekkel kecsegtető kabarékarrierjét (és svábhegyi villáját) dobta oda azzal, hogy az 1918–1919-es forradalmi események idején kommunistának állt, ami miatt a proletárdiktatúra után neki is menekülnie kellett a fehérterror elől.
De a legtöbben nem viccelték el, hogy a hatalmat 1917-ben átvevő bolsevik politikusok között „gyanúsan” sok zsidó akadt, és előálltak a „judeobolsevizmus” elméletével. Eszerint az internacionalista munkásmozgalom szervezése, az ateizmus propagálása vagy éppen a szabadszellemű, szocialista családpolitika hirdetése (például a válás megkönnyítése) úgymond csak a „zsidók” eszköze arra, hogy eltöröljék a világuralmuk útjában álló kereszténységet, a tradicionális nemzeti kereteket és a konzervatív családi korlátokat. A „judeobolsevik világ-összeesküvésről” való képzelgés a cári Oroszországból indult világhódító útjára, ahol az antiszemitizmus már a 20. század elején áthatotta a közéletet, amint azt a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hamisítástörténete is bizonyítja. Paul Hanebrink az A Specter Haunting Europe (Kísértet járja be Európát) című 2018-as művében mutatta be, hogy a „judeobolsevik világ-összeesküvés” elméletét a vörösökkel szemben álló szélsőjobboldali, fehér emigránsok terjesztették el Európában (a nácik főideológusa, Alfred Rosenberg is a bolsevikok elől menekülő balti német volt). Gyorsan eljutott Magyarországra is, ahol a Tanácsköztársaság kikiáltását is ezzel értelmezte a szélsőjobboldal.
A Tanácsköztársaság, mint „zsidódiktatúra”?
Dacára annak, hogy a mindössze 133 napig fennálló proletárdiktatúrát vezető Forradalmi Kormányzótanács zsidó származású tagjainak az ateista és internacionalista munkásmozgalom tagjaiként semmilyen „zsidó” identitásuk nem volt, az 1919 után megszilárduló szélsőjobboldali diskurzushagyomány szerint a proletárdiktatúra nem volt más, mint „zsidódiktatúra”. Gyáni Gábor társadalomtörténész okkal állapította meg, hogy a zsidók Forradalmi Kormányzótanácson belüli nagy arányának – több mint 60 százalékuk volt zsidó származású – felidézése azt hangsúlyozza, hogy „történelmünknek ez a szerintük röpke epizódja nem tartozik szorosan hozzá a nemzeti történelem fő és általános menetéhez”. Hovatovább, hogy a proletárdiktatúra kikiáltása Szovjet-Oroszországból finanszírozott „idegen” ügynökök akciója volt.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. októberi lapszámában olvasható, melynek digitális változatát megvásárolhatja 895 forintért. További részletekért kattintson ide.