Kováts Mihály neve már a feledés homályába merült, pedig a karcagi születésű huszár mind Európában, mind az Újvilágban magasra emelkedett a katonai pályán. Tetteiről és az amerikai függetlenségi háború egyik epizódjában betöltött, vitatott szerepéről Lévai Csaba ad tájékoztatást.
Amikor az amerikai függetlenségi háború neves külföldi katona hőseiről hallunk, legtöbbször La Fayette márki (1757–1834) vagy a lengyel Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko (1746–1817) jutnak eszünkbe, talán azért, mert ők, amerikai szereplésük után, hazájuk történetének alakításában is fontos szerepet játszottak.
Magyarországon is kevesen tudják, hogy Fabriczy Kováts Mihály (1723/ 1724–1779) személyében egy jeles magyar katona is harcolt az Egyesült Államok függetlenségéért. Ennek egyik oka az lehet, hogy Kováts Mihály életét áldozta az amerikai ügyért, s ezért nem térhetett vissza szülőhazájába. Emiatt az itthoni közvélemény egy időre szem elől tévesztette őt. S bár Kováts Mihály európai pályafutása is nagyon érdekes, jelen írásomban életének utolsó két évére, Amerikában töltött idejére koncentrálok.
Hősünk az akkor Karcagújszállásnak nevezett mai Karcagon látta meg a napvilágot. A Habsburg, a francia és a porosz hadseregben szolgált az osztrák örökösödési háborúban (1740–1748), majd a hétéves háborúban (1756–1763). A porosz hadseregben a kapitányi rangig emelkedett. 1761-ben elhagyta a porosz szolgálatot, és a nyughatatlan, egy helyben sokáig ritkán megmaradó Kováts belevonódott az első felosztás előtti Lengyelország bonyolult politikai történéseibe. A Habsburg Birodalomba visszatérve árulás vádjával letartóztatták és perbe fogták, de végül felmentették, sőt szolgálaton kívüli főstrázsamesteri rangját is elismerték, és éves kegydíjban is részesült. A kalandor lelkű katonát ekkor kötött, rosszul sikerült házassága sem nyugtatta meg, s az akkor már az ötvenen túl járó Kováts szemében az amerikai háború kirobbanása jó alkalomnak látszott katonai karrierje feltámasztására.
Az biztos, hogy 1777. január 13-án már a franciaországi Bordeauxból küldött latin nyelvű levelet a Párizsban tartózkodó Benjamin Franklinnak. Arra kérte az Egyesült Államok legismertebb franciaországi megbízottját, hogy – mivel harcolni kíván az amerikaiak szabadságáért – „méltóztassék nekem sürgősen megküldeni az áldáshozó Gyűléshez (ti. a II. Kontinentális Kongresszushoz – a szerző) szóló útlevelet és hitlevelet”. Hajója 1777. február 26-án futott ki Bordeauxból, és április közepén érkezhetett meg az Újvilágba. Az biztos, hogy Kováts április 28-án már Providenceben, Rhode Island állam fővárosában tartózkodott. Eleinte azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt a magyar tiszt remélte. Személyesen találkozott ugyan George Washingtonnal, akit azonban nem sikerült meggyőzni a képességeiről. Az amerikai főparancsnokban súlyos kételyek éltek a szolgálatukat felajánló európai tisztekkel kapcsolatban, mivel szavaik hitelességét nem tudta ellenőrizni. A tábornok véleménye döntő szerepet játszhatott abban, hogy a Kongresszus 1777. május 23-án úgy döntött, hogy Kováts „alkalmazása nem célszerű, mivel nem beszéli jól az angol nyelvet”.
A lengyel ajánlás
Pár hónappal később azonban az időközben Amerikába érkezett Kazimierz Pułaski (1745–1779) javaslatára a Kongresszus egy önálló könnyűlovasegység megszervezése mellett döntött. A lengyel gróf a Washingtonnak 1777. december 29-én elküldött tervezetében „egy ezredesi rangban lévő kiképzőtiszt” kinevezésére is javaslatot tett. Pułaski, egy újabb, az amerikai főparancsnokhoz 1778. január 9-én intézett levelében már név szerint Kovátsot ajánlotta a főparancsnok figyelmébe: „nagyszerű érdemeket képviselő ember, aki megérdemli a kiképzőmesteri beosztást. Ő egy tapasztalt tiszt, aki képességeinek birtokában kiérdemli, hogy Excellenciád szolgálatába lépjen.”
🔒 A teljes cikk a BBC History magazin 2022. szeptemberi számában olvasható.
A BBC History bemutatja a történelem izgalmasabb oldalát! Fizessen elő és olvassa rendszeresen Magyarország kedvenc havilapját! Előfizetek