A központosítás és az autonómia, a békés propaganda és a nyers erő jól megszervezett, koronként és királyonként is eltérően működő egyvelege volt az Óperzsa Birodalom, amely nemcsak hatalmával, de építészetével, művészetével is elkápráztatta a világot. Sárközy Miklós a teremtő perzsa képzelet útjait járja be
Az Óperzsa Birodalom mintegy 230 évig állt fent nagyjából, Kr. e 559 és 330 között. II. (Nagy) Kürosz dél-iráni perzsa fejedelem (Kr. e. 559–530) sikeres birodalomépítő tevékenysége révén született meg, megszűnése pedig egy másik világhódítónak, III. Alexandrosznak (ismertebb nevén Nagy Sándornak) köszönhető.
Az Óperzsa Birodalom méltán nevezhető az első világbirodalomnak, amely a mai Észak-Szudántól Kazahsztánig, a mai Bulgária déli részétől a mai India nyugati pereméig terjedt fénykorában, de még Kr. e. 4. századi kései óperzsa állam sem maradt el sokban területileg az I. Dareiosz (Kr. e. 522–486) alatti periódushoz képest.
Az Óperzsa Birodalom soknemzetiségű állam volt, amelynek hivatalos ideológiájában folyamatosan hangsúlyozott elem volt a sokféle nép és nyelv, erre az óperzsa uralkodók előszeretettel hivatkoztak királyfelirataikon. I. Dareiosz így fogalmaz a Szuezi-csatorna előzményénél állított feliratában: „Én vagyok Dareiosz, a nagy király, az uralkodó, a mindenféle embereket magában foglaló tartományok királya.” I. Xerxész (486–465) pedig magát a soknemzetiségű emberek birodalmának királyának nevezi az ún. Daiva-feliratában. A soknyelvű állapot elfogadása kifejeződik I. Dareiosz biszotuni (behisztuni) feliratában is. Ez a hosszú felirat az óperzsa birodalmi propaganda egyik kiemelkedő forrása, melyet számos nyelvre fordítottak le, és ezekből négy verzió maradt ránk részben vagy egészben.
Az Akhaimenida-dinasztia láthatólag kevés és korlátozott kísérletet tett a birodalom tartományi elitjeinek homogenizálására, nem a későbbi görög–római felfogást követte a barbárokra és civilizáltakra kettéosztott társadalommal, ahol a hellenizáció/romanizáció elvárás volt az elitbe kerüléshez. Ehelyett a soknemzetiségű birodalom népei által tartott birodalom csúcsán trónoló uralkodó birodalmi eszméjét követték, ahol az óperzsa uralkodó trónusát különböző etnikai hátterű alattvaló emelték a magasba. Az óperzsa társadalomfelfogásban mindenki, minden népcsoport az óperzsa uralkodó bandakája (szolgája) volt, ezt a felfogást pedig származástól függetlenül érvényesítették. A multietnikus birodalom népei által tartott trónuson álló király képét jónéhány alkalommal ábrázolták is Perszepoliszban és Naks-e Rosztamban óperzsa paloták és síremlékek domborművein. De ugyanezt a hierarchikus felfogást tükrözik Perszepoliszban az apadána keleti lépcsősorának domborművei, ahol 23 etnikai csoport köszöntötte egzotikus ajándékával az óperzsa nagykirályt újév alkalmából.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. júliusi számában olvasható.