Kisebb helyi konfliktusból növekedett városállamok és egy hatalmas hódító birodalom elkeseredett harcává a görög–perzsa háborúk sorozata, amelynek számos csatája és főszereplője utóbb legendává vált. A Kr. e. 492–449/448 zajló fegyveres összetűzések históriájában Kertész István tesz rendet
Az európai szárazföldi görögök és a Perzsa Birodalom fegyveres összecsapása a végső görög sikerrel együtt döntő jelentőségű hatást gyakorolt kontinensünk fejlődésre. Történelmi hátteret teremtett az athéni demokrácia felvirágzásához, amely a maga messzire sugárzó szellemiségével, politikai és kulturális eredményeivel megalapozta napjaink európai civilizációját. Érdemes tehát felidéznünk a görög–perzsa háborúk történéseit, még akkor is, ha ezek perzsa szemszögből vizsgálva sokkal kisebb jelentőséggel bírtak. Annál fontosabbak viszont az európai gyökerekkel rendelkező emberek számára, bárhol élnek is a Földön.
A Kr. e. 522-ben trónra került I. Dareiosz jól szervezett közigazgatással és hadsereggel rendelkező Perzsa Birodalmat épített ki, amely keleten Indiáig, nyugaton Kis-Ázsia görögök által lakott városaiig, délen a Nílus-delta és a Földközi-tenger partvidékéig, míg északon a Kaszpi- és a Fekete-tenger környékéig terjeszkedett. Az 510-es években az addigi hódítások északi és nyugati irányú továbbfejlesztése vált a perzsa kormányzat fő stratégiai céljává. A Fekete-tenger parti régiója és a görög anyaországot Perzsiától elválasztó Égei-tenger birtoklása a két vizet összekötő tengerszorosokkal, a Boszporusszal és a Dardanellákkal (az ókori Hellészpontosszal) együtt, alapvető gazdasági érdekként jelentkezett. A Kr. e. 6. század utolsó és a Kr. e. 5. század első évtizedeinek eseményeit ez határozta meg. Az ekkor kirobbanó konfliktusok vezettek el a görög–perzsaháborúkhoz.
🔒 A teljes cikk a BBC History 2023. júliusi számában olvasható.